- Mióta foglalkozol zenével?
- Családomnak köszönhetően már gyerekkorom óta közel állt hozzám a zene. Már az iskolában is énekeltem, de nagyjából 15 éves koromig nem gondoltam az éneklésre, mint komoly karrierlehetőségre, inkább orvos szerettem volna lenni. Aztán megjelent az életemben a Without Face, és a veszprémi koncertjükön hirtelen megváltozott a világról alkotott képem. Onnantól kezdve egyetlen cél vezérelt, mégpedig az, hogy egy metál zenekar élén énekelhessek. Nagyjából két évvel később aztán pont a Without Face keretein belül sikerült is megvalósítanom az ambíciómat.
- Szerencsésnek érzed az eddigi alakulását a (zenei) életednek vagy voltak kifejezetten nehéz időszakok?
- Ma már azt mondom, hogy minden úgy alakult ahogy kellett, hogy eljussak erre a pontra, és bármennyire rögös is volt az út, megérte. Elmondhatom, hogy olyan csodálatos emberekkel találkoztam útközben, akikkel amúgy soha nem kereszteztük volna egymás útját. Habár a Without Face-es időszak eléggé megviselt a végén, mégis hálásnak érzem magam az együtt töltött időszakért. Velük együtt jutottam el először Angliába, és az biztos, hogy soha nem ismertem volna meg Tomot, akivel megalakítottuk a To-Mera zenekart, amelyben ő a gitárosunk és fő zeneszerzőnk.
- Miben lehet a leginkább megfogni a különbséget a magyar és az angol gondolkodás között? Miben különbözik gyökeresen a két életérzés?
- Nos, véleményem szerint rendkívül összetett az angol psziche. :) Az angol előzékenység és udvariasság (na és persze humor!) vitathatatlanul jelen van és első látásra kicsit barátságosabbak és közvetlenebbek az emberek, közelebbről szemlélve viszont mégis visszafogottabbak, sokkal nehezebben nyílnak meg. A társadalom jóval többrétűbb mint Magyarországon, részben, de nem kizárólagosan a rengeteg külföldi jelenlétének köszönhetően. Az életvitelt illetően az amerikai hatás talán Angliában a leginkább érzékelhető az összes európai ország közül, az úgynevezett fogyasztói társadalmi felfogás borzasztó erős, nagyon könnyű emberből vásárlóvá válni. Mindezek mellett kicsit toleránsabbak és nyitottabb felfogásúak az emberek, és legfőképpen sokkal inkább tisztában vannak a személyes szabadságukkal. Ez érthető is, ha az ember összehasonlítja a múltjukat a miénkkel. Például elképzelhetetlen, hogy az embernek muszáj legyen személyi igazolvánnyal közlekednie, főképp mert nincs is személyi igazolványuk. :)
- A To-Mera eddigi útja hogy alakult, mik a főbb állomások? Voltak nagyobb akadályok vagy viszonylag könnyen adták magukat a lehetőségek?
- Úgy mondanám, hogy leginkább akadályok voltak! :) Két lemezen túl még mindig úgy érezzük, hogy ez még csak az út eleje, talán azért, mert a zenekar sorsa annyira kacifántosan indult. Eltartott egy ideig mire teljes jogú csapatként tudtunk működni. Valójában a mai napig csodálkozom rajta, hogy hogyan is sikerült az első lemezt összehoznunk. Az idei évünk ismét bonyolultan indult, a lemezmegjelenést követően két tagtól meg kellett válnunk (szintetizátor és basszus), valamint szakítottunk az ügynökünkkel és menedzserünkkel, akik rengeteg időnket elpazarolták, és akik miatt borzasztó sok lehetőséget elszalasztottunk. Szerencsére viszont azt mondhatom, hogy az új tagokkal teljesen újjászületett a zenekar, és megújult erővel vetettük bele magunkat a zeneipar útvesztőibe.
- A második lemezetek, a Delusions milyen fogadatatásban részesült?
- Nagyrészt nagyon pozitív, sőt több kritikus mérföldkőnek könyvelte el a lemezt a progressziv metál színtéren, de nem értek bennünket túlzottan nagy meglepetések némely mainstream media összeráncolt homlokú kritikusai láttán sem.
- Mit jelent a To-Mera elnevezés?
- Állítólag az ősi egyiptomiak így nevezték Egyiptomot. Mindig is vonzott az ősi civilizaciókat körülvevő misztika, és amikor egy az ókori varázslatot a technikai fejlettséggel párhuzamba állító könyvben felfedeztem a To-Mera nevet, úgy éreztem az Isten is egy progresszív metál zenekar nevének szánta.
- Van elég időd a fellépések között feltöltődni, új számokon dolgozni, és egyensúlyban tartani önmagad?
- Mint említettem, elég sok problémánk volt az ügynökünkkel, így aztán ebben az évben nem volt túl sok koncertünk. Spanyolországba eljutottunk egy rövid körút erejéig az új felállásban, ami nagyszerű élmény volt. A zene mellett fotósként dolgozom meg tanulok is, szóval van elég dolgom. Főleg most, hogy a zenekar üzleti része is a mi nyakunkba szakadt.
- A hagyományos kiadó-zenekar felállásban dolgoztok, vagy keresitek az új lehetőségeket, internetes kiadók megoldásait?
- Egyelőre a hagyományos felállásban dolgozunk, de a közeljövőben lehet, hogy ez megváltozik. Őszintén szólva szívesebben kimaradnék az üzleti megfontolásokból, de sajnos elkerülhetetlen, ha az ember rendesen akarja csinálni a dolgokat, úgy ahogy ő szeretné.
- Mi a véleményed az illegális zeneletöltésről?
- Valamilyen szinten mindenki benne van, de ez persze nem teszi elfogadhatóvá. Én megpróbálok minden lemezt eredetiben beszerezni -legfőképpen a kisebb előadókét, akiket leginkabb súlyt a dolog-, mert jól tudom, hogy mennyi idő és munka van egy lemez elkészítésében. A zene meglehet, hogy mindenkié, de valamiből a zenészeknek is muszáj megélniük. Sokan nem is gondolnák, hogy mennyi áldozatot követel egy zenei karrier.
- Milyen gyakran jársz Magyarországon? Angliában találkozol magyarokkal?
- Mostanában nagyon keveset voltam otthon, valójában már egy éve annak, hogy utoljára hazalátogattam (egy júniusi koncertet kivéve). Érdekes módon úgy alakult, hogy talán két magyar ismerősöm van itt kint, és őket is csak mostanában fedeztem fel, így aztán néha hónapok telnek el anélkül, hogy megszólalnék magyarul, ami elég szomorú.
- Elképzelhető, hogy a közeljövőben megint láthatunk titeket?
- A júniusi koncertünk Budapesten volt, a Pain Of Salvation nevű svéd csapat előzenekaraként, de azért remélem hamarosan újra játszhatunk otthon, mert mindig nagy élmény.
- Hol képzeled el magad évek múlva?
- Jó kérdés... nem szeretek túlzottan előre tervezni. Egyelőre leragadtam itt Angliában, de nem lehetetlen, hogy a távoli jövőben majd egyszer még hazaköltözöm. Anglia ide vagy oda, a Balatonhoz azért mégiscsak visszahúz a szívem.
- Családomnak köszönhetően már gyerekkorom óta közel állt hozzám a zene. Már az iskolában is énekeltem, de nagyjából 15 éves koromig nem gondoltam az éneklésre, mint komoly karrierlehetőségre, inkább orvos szerettem volna lenni. Aztán megjelent az életemben a Without Face, és a veszprémi koncertjükön hirtelen megváltozott a világról alkotott képem. Onnantól kezdve egyetlen cél vezérelt, mégpedig az, hogy egy metál zenekar élén énekelhessek. Nagyjából két évvel később aztán pont a Without Face keretein belül sikerült is megvalósítanom az ambíciómat.
- Szerencsésnek érzed az eddigi alakulását a (zenei) életednek vagy voltak kifejezetten nehéz időszakok?
- Ma már azt mondom, hogy minden úgy alakult ahogy kellett, hogy eljussak erre a pontra, és bármennyire rögös is volt az út, megérte. Elmondhatom, hogy olyan csodálatos emberekkel találkoztam útközben, akikkel amúgy soha nem kereszteztük volna egymás útját. Habár a Without Face-es időszak eléggé megviselt a végén, mégis hálásnak érzem magam az együtt töltött időszakért. Velük együtt jutottam el először Angliába, és az biztos, hogy soha nem ismertem volna meg Tomot, akivel megalakítottuk a To-Mera zenekart, amelyben ő a gitárosunk és fő zeneszerzőnk.
- Miben lehet a leginkább megfogni a különbséget a magyar és az angol gondolkodás között? Miben különbözik gyökeresen a két életérzés?
- Nos, véleményem szerint rendkívül összetett az angol psziche. :) Az angol előzékenység és udvariasság (na és persze humor!) vitathatatlanul jelen van és első látásra kicsit barátságosabbak és közvetlenebbek az emberek, közelebbről szemlélve viszont mégis visszafogottabbak, sokkal nehezebben nyílnak meg. A társadalom jóval többrétűbb mint Magyarországon, részben, de nem kizárólagosan a rengeteg külföldi jelenlétének köszönhetően. Az életvitelt illetően az amerikai hatás talán Angliában a leginkább érzékelhető az összes európai ország közül, az úgynevezett fogyasztói társadalmi felfogás borzasztó erős, nagyon könnyű emberből vásárlóvá válni. Mindezek mellett kicsit toleránsabbak és nyitottabb felfogásúak az emberek, és legfőképpen sokkal inkább tisztában vannak a személyes szabadságukkal. Ez érthető is, ha az ember összehasonlítja a múltjukat a miénkkel. Például elképzelhetetlen, hogy az embernek muszáj legyen személyi igazolvánnyal közlekednie, főképp mert nincs is személyi igazolványuk. :)
- A To-Mera eddigi útja hogy alakult, mik a főbb állomások? Voltak nagyobb akadályok vagy viszonylag könnyen adták magukat a lehetőségek?
- Úgy mondanám, hogy leginkább akadályok voltak! :) Két lemezen túl még mindig úgy érezzük, hogy ez még csak az út eleje, talán azért, mert a zenekar sorsa annyira kacifántosan indult. Eltartott egy ideig mire teljes jogú csapatként tudtunk működni. Valójában a mai napig csodálkozom rajta, hogy hogyan is sikerült az első lemezt összehoznunk. Az idei évünk ismét bonyolultan indult, a lemezmegjelenést követően két tagtól meg kellett válnunk (szintetizátor és basszus), valamint szakítottunk az ügynökünkkel és menedzserünkkel, akik rengeteg időnket elpazarolták, és akik miatt borzasztó sok lehetőséget elszalasztottunk. Szerencsére viszont azt mondhatom, hogy az új tagokkal teljesen újjászületett a zenekar, és megújult erővel vetettük bele magunkat a zeneipar útvesztőibe.
- A második lemezetek, a Delusions milyen fogadatatásban részesült?
- Nagyrészt nagyon pozitív, sőt több kritikus mérföldkőnek könyvelte el a lemezt a progressziv metál színtéren, de nem értek bennünket túlzottan nagy meglepetések némely mainstream media összeráncolt homlokú kritikusai láttán sem.
- Mit jelent a To-Mera elnevezés?
- Állítólag az ősi egyiptomiak így nevezték Egyiptomot. Mindig is vonzott az ősi civilizaciókat körülvevő misztika, és amikor egy az ókori varázslatot a technikai fejlettséggel párhuzamba állító könyvben felfedeztem a To-Mera nevet, úgy éreztem az Isten is egy progresszív metál zenekar nevének szánta.
- Van elég időd a fellépések között feltöltődni, új számokon dolgozni, és egyensúlyban tartani önmagad?
- Mint említettem, elég sok problémánk volt az ügynökünkkel, így aztán ebben az évben nem volt túl sok koncertünk. Spanyolországba eljutottunk egy rövid körút erejéig az új felállásban, ami nagyszerű élmény volt. A zene mellett fotósként dolgozom meg tanulok is, szóval van elég dolgom. Főleg most, hogy a zenekar üzleti része is a mi nyakunkba szakadt.
- A hagyományos kiadó-zenekar felállásban dolgoztok, vagy keresitek az új lehetőségeket, internetes kiadók megoldásait?
- Egyelőre a hagyományos felállásban dolgozunk, de a közeljövőben lehet, hogy ez megváltozik. Őszintén szólva szívesebben kimaradnék az üzleti megfontolásokból, de sajnos elkerülhetetlen, ha az ember rendesen akarja csinálni a dolgokat, úgy ahogy ő szeretné.
- Mi a véleményed az illegális zeneletöltésről?
- Valamilyen szinten mindenki benne van, de ez persze nem teszi elfogadhatóvá. Én megpróbálok minden lemezt eredetiben beszerezni -legfőképpen a kisebb előadókét, akiket leginkabb súlyt a dolog-, mert jól tudom, hogy mennyi idő és munka van egy lemez elkészítésében. A zene meglehet, hogy mindenkié, de valamiből a zenészeknek is muszáj megélniük. Sokan nem is gondolnák, hogy mennyi áldozatot követel egy zenei karrier.
- Milyen gyakran jársz Magyarországon? Angliában találkozol magyarokkal?
- Mostanában nagyon keveset voltam otthon, valójában már egy éve annak, hogy utoljára hazalátogattam (egy júniusi koncertet kivéve). Érdekes módon úgy alakult, hogy talán két magyar ismerősöm van itt kint, és őket is csak mostanában fedeztem fel, így aztán néha hónapok telnek el anélkül, hogy megszólalnék magyarul, ami elég szomorú.
- Elképzelhető, hogy a közeljövőben megint láthatunk titeket?
- A júniusi koncertünk Budapesten volt, a Pain Of Salvation nevű svéd csapat előzenekaraként, de azért remélem hamarosan újra játszhatunk otthon, mert mindig nagy élmény.
- Hol képzeled el magad évek múlva?
- Jó kérdés... nem szeretek túlzottan előre tervezni. Egyelőre leragadtam itt Angliában, de nem lehetetlen, hogy a távoli jövőben majd egyszer még hazaköltözöm. Anglia ide vagy oda, a Balatonhoz azért mégiscsak visszahúz a szívem.
