Ma Magyarország első miniszterelnökére, tizenkét honvéd tábornokra és egy honvéd ezredesre, nemzetünk 1848-49-es hős szabadságharcára és az embertelen megtorlásra emlékezünk. És talán még másra is: arra, hogy 19. századi szabadságharcunk túlmutatott egy nép szabadság-küzdelmén. A honvéd hadsereg nem csak magyarokból állt, harcoltak abban németek, osztrákok, lengyelek, olaszok, horvátok, szerbek, szlovákok, románok… – akik nem a csupán magyarság szabadságáért, hanem egészében az abszolutizmus ellen emeltek fegyvert.
Milyen volt az osztrák megtorlás a világosi fegyverletétel után? Logikátlan, értelemellenes és kegyetlen. 1849. október 6-án, Latour osztrák táborszernagy bécsi meggyilkolásának évfordulóján – mintha azt nem az osztrákok követték volna el – agyonlőtték Batthyány Lajos gróf volt miniszterelnököt, aki már 1848 szeptemberében lemondott, tehát a későbbi eseményekért nem volt felelős. Ráadásul őt V. Ferdinánd császár és király nevezte ki miniszterelnökké.
Ugyanezen a napon kivégeztek tizenkét honvéd tábornokot és egy ezredest az aradi vár udvarán, akik között volt magyar, német, osztrák, örmény, szerb és horvát nemzetiségű.
Álljon itt névsoruk:
Aulich Lajos honvédtábornok, hadügyminiszter – német polgári családból származott
Damjanich János honvédtábornok – szerb nemzetiségű katonacsalád leszármazottja
Dessewffy Arisztid honvédtábornok – magyar nemesi család sarja
Kiss Ernő honvéd altábornagy – örmény polgári családból származott
Knezich Károly honvédtábornok – horvát nemzetiségű
Lahner György honvédtábornok – született német polgári családban
Lázár Vilmos honvéd ezredes – örmény származású magyar nemesi család sarja
Leiningen-Westerburg Károly gróf honvédtábornok – birodalmi német főnemes
Nagysándor József honvédtábornok – magyar nemesi családból származott
Poeltenberg Ernő honvédtábornok – osztrák nemes
Schweidel József honvédtábornok – osztrák nemességet szerzett német polgári család sarja
Török Ignác honvédtábornok – magyar nemes
Vécsey Károly gróf – magyar főnemes
Még 162 év elteltével is megrendítő leírni a mártírok névsorát. Nem háborús bűnösöket végeztek ki az osztrákok a fegyverletétel után, hanem kiváló képességű katonákat és rendkívüli embereket – a honvéd hadsereg legkiemelkedőbb vezetőit, akik a vég óráiban nem futottak el, hanem katonáik védelmében vállalták a fegyverletételt és a rájuk kiszabott ítéletet.
Példaként állnak előttünk: a hősiesség, a rendíthetetlen feladatvállalás, a becsületesség példájaként. S jelképezik azt, hogy a nemes közös ügy össze- és egy nemzetté forraszt messziről induló, különböző nemzetiségű embereket. Aulich Lajos honvédelmi miniszter szavaival élve: „Harcunk […] nem a nemzetiség, hanem a közszabadság harca az abszolutizmus ellen… Kik sorainkban küzdenek a szabadság mellett, akármelyik nemzetbeliek legyenek, mindnyájan testvérekül tekintendők.”
„Mindnyájan testvérekül tekintendők” nem csak a diadalban, hanem a gyászban is – emlékezzünk hát szabadságharcunk mártírjaira méltóképpen a mai napon!
