Igenis lehet fogyasztható, lírai, humoros adaptációt készíteni Jane Austen regényéből, mindössze két és fél órában. Bizonyítja ezt Deres Péter dramaturg és Valló Péter rendező munkája a Petőfi Színházban, ahol a múlt héten mutatták be az Értelem és érzelem című színdarabot, Magyarországon először.
Az előadást a harmónia jellemzi vizuális és gondolati szinten egyaránt, a nagy világegész apró részleteit sokszínűen ábrázolja, szemet gyönyörködtető, és minden a helyén van.
A színdarab elmesél egy történetet, melyet Jane Austen írt. És jól meséli el, plasztikusan, kiemelve jellegzetességeit. És bár színpad, mégis megjelenik a háttérben vetítésként az angol táj, a klasszikus angol zene, szól a zongora, és teáznak, és sütit eszegetnek, kedélyesen röhincsélnek. Mindezt a hamisítatlan „vidéki” füvön, grasson cselekedik meg, melyen kis halmok szolgálnak ülő vagy éppen fekvőalkalmatosságként. Szép koreográfiák vannak az előadásban, mozdulatszonáták, az éjszakai jelenet az első felvonásban jó példa erre: gyertya meggyújt, gyertya elfúj, zongora szól, zongora hallgat, ki beszél, ki hallgat, ki felkel, ki álomra hajtja kis fejét, és így tovább.
Jó a három nővér (Elinor, Marianne és Margeret), egymás kiegészítői, ellenpontjai, és azt sem felejtik el ábrázolni, amit sokszor a filmes feldolgozásokból kifelejtenek, hogy ők fiatalok, lányok, és duzzadnak az energiától, szeretnének szeretni, mindent megélni a maga teljességében. Trokán Annának (Marianne) és Kéri Kittynek (Elinor) szép kettősei vannak, kiemelendő ezek közül az éjszakai faggatózó jelenet és a nagy vallomás Elinor részéről. Margeretnek (Bécsi Kamilla) fiatal kora miatt egyelőre nem osztottak lapot a társaságban, inkább a mókamester szerep jut neki, a komolykodó udvariaskodásokat súlytalanítja csípős odamondogatásaival, ezzel kamaszos bájt adva figurájának.
Élénk, elütő, jellemző színekben tobzódnak a szereplők, ami a vetített hátterek (táj, szobabelső, festmények) dominanciája miatt kell is. A ruhák színesek, és nem utolsó sorban csinosak, hiszen végtére is jobbára fiatal hölgyekről szól a produkció. Egységesek a jelmezek, magától értetődően passzolnak egymáshoz, harmóniát sugároznak. A jelmez és a díszlet is egységet alkot, ezt azért érzem fontosnak kiemelni, mert nagyon sok előadásban nincsen így, holott így kellene lennie.
A darab ritmusa pergő, minden pillanata, történése érdekfeszítő, egy percig sem unatkoztam. Igazi mának szóló darab a szónak abban az értelmében is, hogy nem hagy nyugtot, nincs üresjárat, nincs reklámszünet, nem engedi a néző figyelmét lankadni – remélem, a középiskolásokat is elhozzák erre az Austen műre okulni! Amellett hogy úgynevezett romantikus történetet mond el, nincs elfelejtve benne a humor sem, gondoskodik erről Juhász Róza és Kőrösi Csaba párosa (a szigorú asszony és tőle rettegő, szerencsétlenkedő ura), a vadász-etűdök poénjai kicsit kiemelnek a „drámából”, ha éppen unatkoznánk. Az egész produkció hangvételére kettősség jellemző, amint belefeledkeznénk a fájdalmakba, már nem is arról van szó, vagy egy poénnal elveszik az élét. Az előadás egyik fő erénye az irónia és a távolságtartás a szereplők érzelmeibe történő túlzott mértékű belevonódástól. A színészekről nem írok most külön-külön semmit, mert nincs mit: ugyanis mindenki egyformán jó és helyén volt, mindenki megfelelően hozta a karaktert, és nem kell ennél több, hiszen ez az egységes produkció alapja.
Az Értelem és érzelem maradéktalanul teljesíti a címében foglaltakat ezen az estén, kapunk hideget, meleget, tragédiát és komédiát, és megkockáztatom, hogy hibátlan előadást láthat, aki megnézi – és nagyon jól fog szórakozni. Csupa nagybetűvel: NAGYON SZÓRAKOZTATÓ ez az előadás, és komplex élményt nyújt minden tekintetben. Let's go to the theatre!
