A SZABAD-SAJTÓ Kulturális és Ifjúsági Közhasznú Egyesület 2011 júniusában jelentette meg a Veszprém Portrét, és november 4-től elérhető a neten a magazin 2011/2. száma.
– Milyen vezérfonal alapján állt össze a 2011 őszi Veszprém Portré?
– Megpróbáljuk megmutatni, hogy mitől Veszprém Veszprém. Melyek azok a jellemzők, sajátosságok, amitől más ez a város, mint a többi. A kultúra, az oktatás, a történelem, a katolikus egyház és a politika irányából kívántuk bemutatni a „veszprémikumot”. A közéleti tartalmú Arcvonal rovat mellett a többiben – Képmás, Helyi érték – a szokásosnak mondható kulturális tartalmú interjúk, portrék jelennek meg. Ezek közül ki kell emelni a Kollár Kálmánnal és Muraközy Péterrel készült két nagy írást, valamint Eperjes Károly színházról vallott gondolatait. Sokat lehet tanulni a „Pro Urbe” díjasaink – de Jonge Jánosné, dr. Rednik András, Eisenbeck István – életről, hivatásról szóló interjúiból is. Nagy élményt nyújt gasztronómiai kalandozásunk az Oliva étterem séfjével, Tornyos Balázzsal és a Tamás Pince munkatársaival. Új sorozatot indítottunk útjára, ahol a város közismert mecénásait akarjuk bemutatni. Elsőként dr. Markovszky Györggyel beszélgettünk. Érdemes olvasni a Portrét, de érdemes a képi világában is elmerülni. Ahol lehetett, fotógalériát készítettünk, és videós melléklettel láttuk el a cikket. Külön köszönet Szaksz Balázsnak az oldal tördeléséért, szerkesztéséért, valamint Kis Sándornak a képi világ megformálásáért.
– Valójában mi a Veszprém Portré üzenete?
– Ami ebből a világból értékes, amire érdemes alapozni, amitől szebb az életünk, ami a múltból a jelenen át a jövőbe mutat – az a kultúra. Ezt a tudományt, építészetet, sportot, festészetet, irodalmat és minden alkotó, építő tevékenységet magába foglaló nagy gyűjteményt kívánjuk bemutatni és archiválni a mi eszközeinkkel: szóval, fotóval, hanggal, mozgóképpel. Veszprém és környéke, a Balaton, a Bakony számtalan kulturális örökséggel, kinccsel bír, számtalan alkotó ember kötődik e tájhoz. Nekünk csak az a feladatunk, hogy megmutassuk őket, és ezáltal gondolataikat, üzeneteiket örökül hagyjuk. Kimeríthetetlen kincsestárral van dolgunk.
– Nem gondolják, hogy ki kellene nyomtatni?
– Az indulásnál célként jelöltök meg, hogy a Veszprém Portré jelenjen meg nyomtatva is. Hiába beszélünk internetes forradalomról, ennek ellenére – vagy éppen ezért – nagy jelentőségük van a nyomtatott kiadványoknak. Veszprém város marketingjét, turisztikai arculatát nagyban erősítené egy ilyen kulturális magazin. Ezek tények. De az is, hogy egy ilyen kiadvány a nyomdai költségek, a terjesztés miatt nagyon sokba kerül. Ezt már az egyesület nem vállalhatja be. Ezért tárgyalunk más szervezetekkel, illetve jövőre a várossal, hogy támogassák a Veszprém Portré nyomtatott megjelenését – legalább évente egy alkalommal.
– Mennyire van realitása internetes kulturális periodikát készíteni?
– Ha a kultúra mostani környezetét nézzük, akkor semmilyen realitása sincs. Nincs külön pénzügyi alap, ahova ezért támogatásért fordulhatnánk, nincs olyan mecenatúra, amely ezt egy az egyben felvállalná, nincs az a polgári középosztály, amire támaszkodhatnánk. A realitását mi adjuk, akik hiszünk benne, akik kitaláltuk, valamint a város kulturális élete, amely hihetetlen mennyiségű értéket hoz létre. A kultúra és a belé vetett hit mozgatja jelen pillanatban az újságot – és azt reméljük, hogy ez a hit megmozgatja a külső szemlélőket, a döntéshozókat, a potenciális mecénásokat is. Az, hogy két szám megjelenhetett, és tervezzük a harmadikat, azt mutatja, vannak emberek, akik mellénk álltak, és ez több mint biztató.
– Kinek ajánlja a Portét?
– Mindenkinek. Pontosabban, mindenkinek, aki tud olvasni, aki érti és igényli a gondolatokat, akikben még élnek kételyek, akik kíváncsiak. Tehát minden gondolkodó embernek. Minden értelmiséginek – és itt nem egyetemi vagy főiskolai végzettséggel bíró emberekre gondolok, hanem a világra nyitott, véleménnyel rendelkezőkre.
– És ön szerint még vannak ilyen emberek?
– Egyre kevesebben. Sokan a kultúrát is eszköznek tekintik, amit csak használni kell – és kész. Sokan úgy végeznek bölcsész szakot, hogy alig olvasnak. A felszínesség nagyobb teret hódít, mint bármikor. De ez van, ezt kell elfogadni. Ebben a közegben sokkal nagyobb élmény találkozni olyanokkal, akik értenek minket, akik egy pohár bor mellett igénylik még a másik véleményét, sőt meghallgatják, építkeznek belőle. Mi rájuk számítunk. Itt nem a mennyiség, hanem a minőség forradalmát éljük meg nap mint nap.
– Milyen tervek fogalmazódtak meg a 2012-es évre, és mikorra várjuk a következő számot?
– Terveink szerint jövőre négy számmal jelentkezünk az interneten, és egy esetben nyomtatott formában. Az első szám februárban jön ki, és formabontó lesz, mert teljes egészében tematikus tartalommal jelenünk meg. Témája az 50 éves társulattal rendelkező Petőfi Színház, a város egyik kulturális műhelye.
