November 22-24-ig a ciprusi fővárosban, Nicosiában rendezik meg a lábtenisz Európa-bajnokságot, ahol a sportág veszprémi klasszisa, Lepsényi Boglárka három szakágban – egyéniben, párosban és hármasban – is megméreti magát. A hölgyek viadalát idén először a felnőtt férfiak versengésével egy időben rendezik meg.
Lepsényi Boglárka bűvöli a játékszert (archív fotó)
– Eddig mindig a junior fiúkkal versenyeztünk együtt, ami a felkészülés szempontjából kifejezetten előnyös volt, hiszen segíteni tudtuk egymás edzésmunkáját. Erre azonban most nem volt lehetőségünk. Igaz, előnye is lehet a változtatásnak, hiszen így vélhetően több szurkoló lesz jelen ez eseményen. A teltházas meccseknek pedig egészen más a hangulata – kezdte a beszélgetést a kétszeres világ- és egyszeres Európa-bajnok kiválóság, akinek a felkészülését térdsérülés is hátráltatja.
Tovább nehezíti a helyzetét, hogy sportágában idehaza nincs bajnokság, anyagi támogatás híján pedig külföldi versenyekre sem tud elutazni. Eközben erősebb ellenfelei bajnoki rendszerben pallérozódnak.
– Korábban szinte minden héten volt verseny, mostanra azonban ezek elmaradnak, hiszen nincs pénz terembérlésre, illetve versenyszervezésre. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány viadalon vettem részt az elmúlt egy évben. Így jobbára itthon (Veszprémben, Szentendrén és a fővárosban) edzek, már amikor éppen van kivel – fogalmazott kissé csalódottan főhősünk.
A hatfős magyar csapat kiutazása körül is akadnak kérdőjelek: azt ugyanis még mindig nem lehet tudni, hogy pontosan hogyan jut el a küldöttség a szigetországba. Az első verzió szerint busszal kellene eljutniuk Isztambulig, majd onnan repülővel Nicosiába. Amellett, hogy ez az opció borzasztóan fárasztó lenne, még a repülőjegy árát is a sportolóknak kellene megelőlegezni a december elejére ígért támogatás megérkezéséig. A másik lehetőség szerint pedig közvetlen járattal repülnének a kontinenstornára. Ennek megvalósításhoz azonban további támogatás szükséges.
Válogatottunk a szebbik és az erősebbik nemből is három-három főt delegál a tornára, holott a hármas szakágnál két cserejátékos nevezésére is lenne lehetőség. Szintén anyagi források híján azonban a magyarok csere nélkül lesznek kénytelenek végigjátszani a háromnapos programot. Az egyéniben, párosban és hármasban induló Lepsényi esetében ez azt jelenti, hogy pihenőnap nélkül kell szembenéznie a kontinens elitjével.
A 34 esztendős kiválóság mindezek ellenére is jó formában érzi magát. Elmondása szerint sokat fejlődött a leütésekben, így az eddigieknél is szélesebb technikai repertoárral felvértezve versenyezhet. Azzal kapcsolatban azonban nem bocsátkozott jóslatokba, hogy mindez mire lehet elég.
– Nem szoktam elvárásokat kitűzni magam elé, de mindenképpen szeretnék tovább fejlődni. Tehát hatékonyabb ütőjátékkal, a szetteket irányítva menetelni a tornán. Így megkímélném magamat a legutóbbi vb-n átélt izgalmaktól, amikor is a döntő szettben 8:5-ös hátrányból kellett felállnom. Visszatérve a célkitűzésre: nagy volt az öröm, amikor először világbajnok lettem, később azonban ezt szinte már elvárták tőlem. Ám párosban és hármasban nem biztos, hogy van alapja a túlzott elvárásoknak. Hiszen ezeknél a szakágaknál nekem is több hiányosságom van, s edzéseken sem tudjuk gyakorolni az egy pattanós, három érintős játékot, hiszen gyakorta nincs meg az ehhez szükséges létszám – magyarázta a 2010-es esztendő második legjobbjának választott veszprémi sportoló.
Boglárka nem ismeri a teljes mezőnyt, a várakozások szerint azonban a legnagyobb ellenfele ezúttal is az a román hölgy lehet, akivel évek óta nagy csatákat – köztük a legutóbbi vb-döntőt – vívnak.
– Nem tudom, hogy a legutóbbi találkozásunk óta mennyit fejlődött a román lány, hiszen a már említett okok miatt az elmúlt időszakban sajnos nem volt szerencsék egymáshoz. Évről évre csak az aktuális világversenyen találkozunk, s akkor látjuk, hogy ki mennyit fejlődött. Neki egyébként komoly szakvezetés mellett rendszeres edzéslehetősége van, fel kell tehát kötni a gatyámat ellene – húzta alá Rieger László szakosztályvezető játékosa.
A „civilben” napközis nevelőként dolgozó sportoló szerint a sikerei hatására sem változott meg a lábtenisz megítélése hazánkban. Adódik tehát a kérdés, hogy a mostoha körülmények között miért maradt meg ennél a labdajátéknál.
– Azért mert imádom ezt a játékot – vágta rá habozás nélkül a lábteniszező. – Megtaláltam azt a sportot, ami örömet okoz, s amiben sikereket tudok elérni. Mindig a labdás játékok érdekeltek, de ez sokkal jobban megfelel az alkatomnak, mint a kézilabda vagy a foci. Magyarországon azonban még sajnos nem terjedt el, holott igen látványos mozgásforma. Számomra egyébként elgondolkodtató, hogy hogyan lehetnek ekkora különbségek sportágak támogatottsága között, csak azért, mert az egyik olimpiai versenyszám.
