- Nem ez az első alkalom, hogy Vándorfival dolgozol együtt. Honnan ered a ti kapcsolatotok?
- Valóban sokat dolgoztunk már együtt, hiszen 1994-től a veszprémi Petőfi Színház tagja voltam. Akkor még ő volt a direktor. Prózai és zenés darabokban játszottam az ő rendezésében. Ismerjük egymás stílusát. Könnyen szót értünk. Összeszoktunk az évek során. Talán a legemlékezetesebb előadások ebből az időből a Jézus Krisztus Szupersztár, a West Side Story és a Tragédia. Laci keresett meg azzal az ötlettel, hogy musicalt álmodott meg Zorán dalaiból és szeretné, ha én játszanám a főszerepet. Mivel érdekes, izgalmas feladatnak tartottam már akkor is, azonnal igent mondtam.
- Mennyire azonosultál a szereppel? Sokan azt mondják kísérteties köztetek a hasonlóság. A Boldog idő plakátjai is ezt a hasonlóságot élezik ki.
- Zoránnal a hasonlóságunk valószínűleg az alkatunkban és a hangszínünkben nyilvánul meg. Én kevésbé vagyok melankolikus. Inkább a keményebb, nyersebb megfogalmazást kedvelem, ezért állnak közel hozzám a rockoperák.
- Így, hogy a dalok egy musicallé álltak össze, plusz tartalommal kell őket megtölteni, nem csak elénekelni, hanem eljátszani. Mennyi ebben a rendezői instrukció és mi az, ami spontán belőled jön? Neked mit mond, mit jelent ez a dalsor, mint történet?
- Természetesen Vándorfi Lacinak, mint rendezőnek volt egy konkrét elképzelése az egésszel kapcsolatban, de én ezzel általában egyet is értettem. Bizonyos részletekben elfogadta ötleteimet, de az előadás íve az ő elképzeléseit igazolta. A huszadik század második felétől napjainkig ívelő történet általánosan és egészen egyszerűen fogalmazva rólunk szól.
- Az előadás végén, az Apám hitte című dalt nem alappal énekled, hanem te magad gitározol is. Gondolom nem először fogtad kezedbe ezt a hangszert...
- Középiskolás korom óta autodidakta módon gitározok, zenét és szöveget írtam. Ma már csak az ilyen különleges alkalmakkor van rá időm, hogy használjam eme hangszert. Jóleső nosztalgia.
- Mivel sajnos jóval több a tévénéző, mint a színházba járó, sokan filmekből, illetve a Jóban, rosszban című sorozatból ismernek. Megváltoztatta-e az életed ez a fajta hírnév?
- Nem lett más az életem. Nyilván egy nagyobb ismertséget hozott a sorozat, és jól is esik az emberek irányomba megnyilvánuló szeretete. Viszont alapvetően zárkózott típus vagyok. Nem vágyom sztárságra. A hírnév nem érdekel. Normális, hétköznapi ember módjára szeretnék élni, és azért játszani, mert szeretem, amit csinálok.
- A munkádat milyen részben teszi ki a filmezés? Azért még a színház a hangsúlyosabb, szívedhez közelebb álló?
- Munkám tekintélyesebb része a forgatás, heti 3 nap,de azért minden évadban van 1-2 színházi bemutatóm. Jelenleg a Karinthy színpadon,a Magyar Színházban és Veszprémben a Pannon Várszínházban játszom.
