Megválaszolatlan viszont a kérdés, hogy a változatos élőlénycsoportok hogyan és milyen mértékben képesek követni a globális hőmérsékletváltozást.
A Nature Climate Change hasábjain megjelent az első olyan nagyszabású tanulmány, melynek szerzői az elmúlt húsz év (1990-2008) európai madár- és lepkeközösségeinek adatait elemezték. A vizsgált időszak alatt 1°C-ot nőtt az éves átlaghőmérséklet, ami rendkívül magas, kb. 25 százalékkal haladja meg a múlt században megfigyelt mértéket. 9490 madár- és 2130 európai lepkefajnál vizsgálták, hogy a klímaváltozás hatására milyen mértékben haladtak észak felé, hidegebb klímát keresve.
A másfél millió órányi terepmunkának megfelelő adatmennyiséget amatőr természetbúvárok ezreitől gyűjtötték össze a kutatók, közöttük a cikk szerzője, Vincent Devictor. Az eredmények alapján gyorsan változott a közösség összetétele, de eltérő módon. A madarak kb. 37 kilométert, a lepkék mintegy 114 kilométert haladtak észak felé. A felmelegedés azonban gyorsabban terjedt, így ha számszerűsíteni akarjuk, akkor a madarak 212 km-es, a lepkék pedig 135 km-es hátrányban vannak.
Ezek az adatok nem adnak pontos választ arra, hogy a vizsgált fajok mennyire szenvedik meg a klímaváltozást, de a populáció csökkenésének veszélye nyilvánvaló, hiszen a felmelegedés megszakíthatja a táplálékláncot, nehezítve az új területen való létezést. A megfelelő, új élőhelyek területe pedig a mezőgazdaság térfoglalása miatt egyre csökken.
Egy másik, ugyanitt megjelent tanulmány, elsőként elemzi a növényvilág válaszát a klímaváltozásra. A legmelegebb évtizedből (2001-2008), Európa 60 hegységéből elemeztek 867 fahatár felett élő vegetációt. Bizonyítékot találtak a „termofilizáció”-ként leírt jelenségre, azaz hogy a hideghez alkalmazkodott növényfajok háttérbe szorulnak, míg a melegkedvelők előretörnek. Ha csak az egyes hegységeket nézzük, ez a változás talán nem annyira szembeötlő, de kontinentális léptékben statisztikailag jelentős a melegkedvelő fajok tömegessé válása, a 2001-es adatokhoz képest. „Várható volt, hogy nagyobb számú melegkedvelő fajt találunk a magasabb régiókban, de az mégis megdöbbentő, hogy ilyen rövid időszak alatt ekkora volt a változás” - állítja a cikk első szerzője, Michael Gottfried.
