Vallás és ifjúság: evangélikusok

- Mekkora a lélekszáma a gyülekezetnek, és ebben a fiatalok aránya?
- A Veszprémi Evangélikus Egyházközséghez nem csak Veszprém, hanem a balatonalmádi leánygyülekezet és további 12 település tartozik. A körülbelül 65 ezres lélekszámú Veszprémben is szórványhelyzetben vagyunk, és körülbelül 1200 emberről tudunk, de ebben benne van a legkisebb csecsemő, és a 101 éves gyülekezeti tagunk is. A templomot 80-100 tagunk látogatja rendszeresen, nyáron ez erősebben ingadozik a szabadságok, utazások miatt. A fiatalok aránya változó az istentiszteleteken, talán átlagosan 5-10% körül van, tanév alatt 20%.
Általában a társadalomra is jellemző, hogy az ifjúság nem képviselteti magát eléggé a vallásban, az egyházban. Ennek több oka van: egyrészt már a szülők életének sem szerves része a hit megélése, gyakorlása, másrészt a világi környezet is hihetetlen módon a hitélet ellenében hat. Már az oktatási rendszer is általában a materialista, ateista felfogást erősíti, amely uralja a történelemszemléletet és természettudományos gondolkodást. Pedig szinte nagyobb hit kell ahhoz, hogy az evolúcióban vagy az anyag önszervezési képességében higgyek, mint ahhoz, hogy azt gondoljam, mindez teremtve lett.
Továbbá egyfajta egészségtelen individualizmust tanítanak, a fiatalok nem tanulják meg, hogy valaminek a részei, egy közösség tagjai. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy van bennük keresés. Átlátják, hogy a materialista gondolkodás nem tud választ adni a kérdéseikre, így megkeresnek minket a keresztség felvételének szándékával és házassággal kapcsolatban is olyanok, akik nincsenek megkeresztelve. Fontosnak tartom, hogy ez ne csak külsőség legyen, hanem a hétköznapokban is megéljük hitünket, és ez a személyes példa lehet vonzó mások számára is.

- Megfogalmazható markáns különbség az idősebb és fiatalabb gyülekezeti tagok hitről való gondolkodásában?
- Vannak különbségek, igen. Az idősebbek még olyan rendszerben nevelkedtek, ahol kötelező volt a hitoktatás, esetleg felekezeti iskolákban, régi tradíciók alapján tanultak. Ők a felekezetek közötti különbséget élesebben látják és élik meg, míg a fiatalok ezzel szemben az ökumenikus gondolkodás fele hajlanak inkább. Ennek veszélye is van, hisz eltűnhetnek a felekezeti sajátosságok, ugyanakkor fontos, hogy a felekezetek közötti kapcsolatban is pozitív, személyes értékítélet legyen abban, hogy miért vagyok katolikus, református, evangélikus... Nem a másik ellenében kell ezt a különbséget erősítenünk, hanem a saját értékeinket érdemes hozzátennünk a kereszténységhez.

- Egy hithű evangélikus életében megfér a kereszténység mellett, hogy például a feng shui szabályai szerint rendezze be lakását, vagy agykontrollal gyógyítsa magát?
- Nem igazán hiszem, mivel mindegyik mögött egy különleges erőbe vetett hit áll, így ezek nem férnek meg egymással. Istenből következik minden, az ő kezében van minden, ő hozta létre az erővonalakat, az energiákat is. Ha függök valamitől, az az istenem. Ha a feng-shuitól függök, az lesz az. Nem arról van szó, hogy nincsenek erővonalak, energiák, hiszen ezek tények, hanem arról, hogy mit látok ezek hátterében, mit állítok be ezek mögé. Alapértelmezésben az ember hitetlen, Istenbe vetett bizalom nélkül születik, ezért megpróbál magának istent alkotni, amelynek alárendelheti magát. A lényeg, hogy a Teremtőnek rendeljem alá magam.Vannak energiák, de nem abban, hanem az azokat létrehozó Teremtőben hiszek.

- A lelkészi hivatást vonzónak találják a fiatalok, elegen vannak?
- Talán nincsenek elegen. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületben hiány, a Veszprémi Egyházmegyében is több üres hely van. Idén ketten-hárman indulnak szolgálatra, de többre lenne szükség. A képzésre talán elegen jelentkeznek, de a képzés folyamán dől el, hogy inkább a teológia tudománya iránt, vagy a lelkészi hivatástudat vonzotta őket. Többen más egyetemekre is jelentkeznek, párhuzamos képzésekben vesznek részt, más szakokra hallgatnak át, így kitolódik a lelkésszé szentelés időpontja. Továbbá vannak olyanok, akik szeretnének lelkészek lenni, de nem gyülekezetben, így egy ideig keresik a helyüket, és amíg nem találják, jelentkeznek a doktori képzésre és a teológiatudomány irányába folytatják útjukat. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kevesen indulnak szolgálatra, és sajnos van olyan is köztük, aki inkább munkakörnek és szakmának látják a lelkészséget, mint hivatásnak, és ez meg is látszik a munkájukon.

- Milyen nehézségek elé állít egy lelkészt az ifjúság?
- Az ifjúsági munka összetett feladat. A legtöbb fiatal gyökértelen, nincsen identitástudatuk, és nagy hatással van rájuk a világi élet. Az egyházakat régimódi, ósdi valaminek tekintik, amiben van némi igazság is, de tudniuk kell, hogy nem szolgáltató vállalat vagyunk, hogy kiszolgáljuk az igényeket. Isten igéjét, a közösséget tudjuk adni, és nem célunk minden alkalommal frenetikus élményt nyújtanunk, nem élményközpontúak vagyunk. Sok helyen átkerül a hangsúly Istenről az emberre és az élményekre. Emellett nekünk is vannak liturgikus reformjaink, a lelkész és a gyülekezet is most tanulja az új formákat. Az istentisztelet nem lehet rutin, hanem közösségi esemény, amelyben Istennel és egymással való közösségünket éljük meg, és részesedünk Isten ajándékaiban. Többféle formája is van: ifjúsági istentisztelet, és az ország több pontján a keresők számára is létezik istentisztelet. Fontos, hogy ez nem a lelkész produkciója, hanem együttes alkalom. A hagyomány megtartása mellett tehát a 2000 éves liturgia is megélhető változatosan. A zenés istentiszteleteken a régi énekek mellett modern dalok is hallhatók. A 17 éves fiamon tapasztalom néha, hogy olyan régi énekeket fütyül, amelyeket a gyülekezetben ritkán veszünk elő. Tehát irányultság és érdeklődés kérdése, hogyan látjuk, hogyan éljük meg hitünket.