A legfontosabb egy friss anyuka életében, és egyben a legintimebb is a szoptatás kérdése. Mégis mindenki úgy kezeli, mintha minimum közügy lenne, ezért ha valaki szeretne kicsinálni egy újdonsült édesanyát, tegye csak fel a kérdést bátran: És tejci? Van bőven? Mert az ám a legegészségesebb!
Én ezt is – mint mindent – máshogy gondoltam. Tejem?! Na, az tuti bőven lesz, anyámnak is volt, nagyanyámnak is, meg egyébként is, miért ne lenne? Aztán, amikor megtudtam, hogy ikreim lesznek, kicsit már jobban izgatott a dolog. Mert két gyerek egyszerre, az ugye nem olyan egyszerű. Már csak fizikálisan sem, már mellre-helyezés tekintetében. Aztán ez utóbbi ment a legkönnyebben, simán egyszerre szopiztak, és kész.
Így utólag, azt hiszem, túlkomplikáltam. Ami mellesleg nem csoda, hiszen már előre jöttek az okosságok – természetesen tejcsárdáktól, vagy olyanoktól, akik minimum harminc éve szoptattak utoljára –, naná, hogy azt sem tudtam, merre van előre. Csak úgy repkedtek a szavak: szoptatós tea, mellszívó, bimbóvédő krém és kütyü, masszírozás, meleg- és hidegborogatás, előtej, szoptatós melltartó, tejtároló pohár és zacskó, cumizavar, krumpli-tészta-szénhidrát, szoptatóspárna, fekve-ülve, nyugalom és pihenés, fejés, vatta – ha kicsurrana csak úgy –, és végül: a szoptatás nem véd ám a teherbeeséstől!!!
Mi van?! Örültem, hogy hazaértünk. Nekem már a kórházban nem volt elég a tejem, tápszerrel pótoltuk, így folyamatosan főtt a cumileves (így neveztük a higiéniai kifőzést), melegedett a víz, kavartuk a port. Éjjel is. Kétszer. Én készen voltam, azt sem tudtam, hol vagyok. Főleg, hogy egy teljesen új házba jöttünk haza, ahol helyettem pakolt minden kedves ismerős és rokon, még azt sem tudtam, a kiságyak hogyan és hol vannak. A saját ruháimat is keresni kellett. Pihenés, nyugalom? Na, ebből nem jutott…
Soha nem fogom megtudni, valójában elég lett volna a tejem, vagy sem. Most már nem úgy csinálnám, ahogy akkor. Mert azt gondolom, hogy a legnagyobb probléma manapság az agy. A női agy. Mert az nem kell a szoptatáshoz. Az ösztönök annál inkább. A hit önmagunkban. Az érzés, hogy ez jó, és normális, és természetes, és a legeslegszebb dolog a világon. Nem kell a kütyü, meg a bigyó, meg a sok vacak ez meg az. Egy másik tapasztalt, kedves, türelmes nő az kellhet, aki szeret minket, hisz bennünk, hisz az anyaságban, mert ő maga is az. A legjobb, ha a sajátunk. Az édesanyánk. Ez nekem sajnos nem adatott meg. Így is lehetett volna, csak sokkal több energiába kerül, és az sajnos nem volt. Segítségem igen, hálával gondolok rájuk, de az önmagamba vetett hitem elveszett valahol félúton…
Mert amikor már kimerülten, tanácstalanul ül az ember lánya a kanapén, túl minden varázsszeren, praktikán és fájdalmas tuti tippen, ki kell kapcsolni az agyat. Meg kell békélni önmagunkkal, a sutaságunkkal, és azzal a kis emberrel, akit kaptunk az élettől. Magunkhoz kell ölelni, csodálni a szépségét, beszívni az illatát, megsimogatni, és sírni egy jót. Elengedni ezt az egész szoptatós vacak nyomorúságot, mert a nyugalom a legfontosabb. De tényleg. Hál’ Istennek éhen halni nem fog az a gyerek. Itt nem.
A tejcis kérdezők meg jobb, ha elgondolkodnak, mennyi közük van hozzá! Mert ha az anyuka esetleg testi okok miatt képtelen szoptatni, vagy akár lelki miatt nem megy neki annyira – nagyon megbánthatják. Ha meg megy neki, akkor felesleges a kérdés. Ha sztorizni vagy okoskodni akarnak, beszélgessenek a férjükkel. Ja, és ne lepődjenek meg, ha anyuka visszakérdez: És önnek mikor volt orgazmusa? Volt már egyáltalán? Mert az a női test és lélek egészségének megőrzéséhez a legfontosabb ám! Tudta?!
Én tudom. Csak néha elfelejtem, sajnos… De ez már egy másik történet…
