"Fültanúja vagyok egy beszélgetésnek
reggel a szervizben, ahova az autómat vittem. A szerelő is kapott
100.000 Ft-os büntetést a Hotel-nél lévő kamerás kereszteződésnél
történt piroson való áthajtása miatt. A büntetés miatt törölték
a család nyaralását.
Tanárnő ismerősöm zokogva mesélte, hogy ő is kapott; két gyereket
nevel, elvált, 120 ezer forintot visz haza. Személyi kölcsönt vesz
fel rá, ha nem kap mástól. Folytathatnám a sort, hiszem a hírek szerint ezer feletti büntetést
szórt ki százezresével a rendőrség az egyébként „közpénzből,
pályázat útján megszerzett” kamera felvételei alapján. (Jómagam
is kaptam egyet.) Ezúton szeretném közzétenni, hogy próbapert indítok mindez ellen.
A bíróságon támadom meg a határozatot. Nem elsősorban magam
miatt, bár nekem sem esik jól, „finoman szólva”, a 100.000 Ft,
hanem az alábbiak miatt;
Egyrészt mindazok miatt, akiknek sem idejük, sem energiájuk nincs ez ellen a méltánytalanul igazságtalan, és pökhendien polgár-ellenes büntetés-özön és a mögötte rejtőzködő állami túlkapás -reflex ellen felszólalni, vagy nincs pénzük azt kifizetni, vagy ügyvédet fogadni, hogy ellenálljanak, nemet mondjanak minderre. Mert nemet kell mondani. Megálljt kell parancsolni.
Magyarországon a havi átlagos nettó jövedelem 117.000 Ft. Mintegy másfél millió ember keres ma Magyarországon havonta 80-140.000 ft között. Az alsó-közép osztály jövedelme szinte pontosan megegyezik a rendőrség 100.000 Ft-os büntetésével. Alapvető jogelv egy demokráciában, hogy egy büntetés mértékének az elkövetéssel, annak társadalmi hatásával, stb arányosnak kell lennie. Nyilvánvalóan kirívóan aránytalan a rendőrség által mérlegelés és differenciálás nélkül kivetett büntetés, ezzel alapjaiban sérti az arányos büntetés kiszabásának alkotmányos és demokratikus alapelvét. Mindezzel nem hogy a jogbiztonságot és a jogrendszerbe vetett amúgy is rogyadozó hitet erősíti, hanem pont ellenkezőleg hat, teljesen jogos felháborodást és a polgárok azon érzetét váltja ki miszerint a hatóságok nem értük, hanem ellenük vannak. „Szolgálunk és Védünk”. Ugyebár.
Túl a büntetés mértékének kirívó aránytalanságán, annak differenciálatlan, mindenkire egyenlő mértékű kiszabása a társadalmi egyenlőtlenségek nyilvános semmibe vétele, és a társadalmi igazságosság elvének nyilvánvaló sárba-tiprása is. Mindez abban nyilvánul meg, hogy a hatóság „mérlegelési jogkör hiányában” elutasít minden fellebbezést, ami a díj mértékére, a befizetők szociális helyzetére vonatkozik. Ezt egy demokratikus rendszer szabad polgárai nem hagyhatják szó nélkül. Nyilvánvalóan méltánytalan és igazságtalan,hogy amikor egy büntetés mértéke a társadalom jelentős része számára abszurdan túlzó, hogy a több milliós jövedelmű polgártársunk ugyanazt a büntetést fizeti mint a tized/huszad akkora jövedelemmel rendelkező.
Túl a büntetés mértékének kirívó aránytalanságán és a kiszabás rendszerének méltánytalanságán, az ügy más vetületei is méltán adhatnak okot a polgári elégedetlenségre. Adott egy város, Veszprém, ahol gyakorlatilag a csúcsidőszakokban a közlekedései rendszer az összeomlás határán egyensúlyoz; ez kimondottan igaz a belvárosra, és annak a legnagyobb forgalmú kereszteződéseire. Az adott kereszteződésben gyakorlatilag beragadnak az autók a pirosba. Mindennek sok oka van; a város úthálózatának tervezésekor fel nem merült, hogy a közúti járműforgalom, járműszám ilyen mértékű lesz, ezért alultervezett; de nyugodtan mondható, hogy a rendszerváltás óta regnáló valamennyi önkormányzat bűne; hogy ezeken a csomópontokon a forgalom gyorsítása érdekében nem építettek körforgalmakat. A rendőrség az általa hangoztatott, valamennyi autójára felmatricázott „Szolgálunk és Védünk” szlogennek megfelelően akkor járna el helyesen, ha a kritikussá vált csomópontokon való büntetés hadjáratával felhagyna, és hetente, naponta kezdeményezné a városi önkormányzatnál, a képviselőknél, és adna hangot a sajtóban annak, hogy körforgalmat kell építeni.
A Városi Önkormányzatnál érdeklődésemre
megtudtam, hogy ugyan közútkezelői hozzájárulást a kamerák felszerelésére
írásban nem adtak ki, ami önmagában is érdekes, (holnap majd én
is felszerelek akkor kamerákat), de támogatták az akciót. Gondolom
annak a hitében, hogy egy nemes ügyet, a polgárok jogszerű közlekedéstudatának
épülését szolgáló akciót támogatnak. Ennek helytelen voltáról
fentebb már értekeztem, itt csak azt tenném hozzá; hogy ebben a
kereszteződésben ismereteim szerint még nem halt meg senki. A balesetveszélyesség,
a polgárok életének védelme tehát, ami egy ilyen kressz-tudatos
népnevelő akció mögött meg kellene hogy bújjon, hűlt helyét
találjuk.
Ettől a kereszteződéstől cirka 4-5 km-re, tudnék ajánlani egy másikat, ahol csak a saját emlékezetem és az ismerőseim körében is tucatnyian haltak meg, több tucatnyian karamboloztak az utóbbi 20 évben; se közlekedési lámpa, se körforgalom, se „közpénzen, pályázaton elnyert” rendőrségi kamera, se százmilliós büntetés kiszabva.
A 8-as főút Litéri / Fűzfői kereszteződéséről van szó. Amikor a városháza illetékesének szóvá tettem, hogy ha már „izmoznak” akkor miért nem itt, azt monda, hogy az már nem Veszprém. Ja kérem.
Akkor ott gázolhatunk, száguldhatunk,
meghalhatunk nyugodtan."
Mészáros Zoltán
