– A hazai felsőoktatás jelentős reformok előtt áll – és ez nem csak a törvényi változással függ össze. Tény, hogy a felsőoktatás jelenlegi kapacitása lényegesen nagyobb annál, mint amit reálisan be lehet tölteni. Egyszerűen nem lehet tartósan több diákot felvenni az egyetemekre, mint ahányan érettségiznek. Ebből az következik, hogy át fog alakulni az intézményi szerkezet. A 2000-es évektől induló létszám- és kapacitásbővítő fejlesztés tovább nem tartható fenn, ehelyett intenzív minőségi pályára kell áttérni. Azok az intézmények felelnek meg majd sikerrel a kihívásoknak, amelyek időben reagálnak az új helyzetre: a Pannon Egyetem már megkezdte, és ehhez a folyamathoz igazítja működésének átalakítását.
– Milyen lépéseket tett ennek érdekében az egyetem?
– Többek között létrehoztuk a dékánok tanácsát. Ebben a szervezetben az egyetem előtt álló feladatokat a felelős dékánokkal együtt dolgozzuk ki – ez erősíti az intézményen belüli kooperációt, és egyben teljesítményfokozó hatású. Ezenkívül átvizsgáltuk pályázatainkat, és a hozzájuk kapcsolódó felelősségi köröket újrafogalmaztuk. Deklaráltuk, hogy alvállalkozásba csak olyan projekt adható ki, amely az egyetemen belül célszerűen nem realizálható, és meghatároztuk, hogy a költségvetés csökkenését teljesítménynöveléssel és a minimálisan szükséges létszámleépítéssel kívánjuk megoldani. Az egyetemen nem lesz kampányszerű létszámcsökkentés – a szakmai célszerűség alapján kell minden szervezetnek meghatároznia a működéséhez szükséges személyi állományt. Oktatóinknak rendelkezniük kell az adott területeken elvárt tudományos paraméterekkel. Hogy ezt a folyamatot támogassuk, éppen a múlt héten egyeztettem fiatal adjunktus és docens kollégáimmal arról, miként tudja segíteni az egyetem vezetése az MTA doktora cím megszerzésének folyamatát.
– Az új felsőoktatási törvény milyen változásokat eredményez a Pannon Egyetemnél?
– A törvény keretet biztosít a működéshez, nem korlátozza fejlesztéseinket, és intézményi szintű szerkezeti változásokat sem generál. Egyetemünk felvételi összkeretszáma 2012-ben összességében emelkedett a tavalyihoz képest, ám más lett a struktúrája. Tavaly 1187 állami ösztöndíjas alapszakos hallgatót vehettünk fel egyetemünkre, 2012-ben 1380-ra nőtt az állami és részösztöndíjas keretszám. A tudományterületeket figyelembe véve megváltoztak az arányok: műszaki és informatikai területen növekedett, gazdaságtudományi területen csökkent a keretszám. Ez nyilvánvalóan hosszú távon befolyásolja képzési szerkezetünket. A költségtérítéses helyek betöltésével meg lehet közelíteni a korábbi felvételi arányokat. Mesterképzésre 845 állami ösztöndíjas hallgatót vehetünk fel, ez 26 százalékos növekedést jelent a 2011-es keretszámhoz viszonyítva. Végeredményben a tavalyihoz hasonló számú új hallgatóval számolhatunk 2012-ben, de tisztában kell lennünk azzal, hogy létszámuk hosszú távon csökkenni fog.
– Említette, hogy csökkent az egyetem költségvetésében az állami támogatás. Mi ennek az oka?
– Ez a normatíva- és létszámváltozásokkal függ össze. Ilyen mértékű támogatáscsökkentés még nem fordult elő az egyetem történetében. A tavaly januárban tervezett költségvetéshez képest közelítőleg 30%-kal kisebb állami költségvetési forrással gazdálkodhatunk. Ez is mutatja, hogy az egyetem vezetése még soha nem állt olyan komoly kihívások előtt, mint most. Tekintettel arra, hogy ez a változás a hazai felsőoktatást egységesen érinti, a hosszú távú működésünket a versenyképességünk határozza meg. Mint ahogy egy futónak sem elegáns szembeszélre hivatkozni, hiszen versenyzőtársait is hasonló hatások érik, mi is a megoldásra irányítjuk erőinket. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az ipari bevételeinkkel is támogassuk képzéseinket. A korszerű ipari projektek nemcsak forrást biztosítanak képzéseinkhez, egyúttal azok megújítását is szolgálják, és ezzel hallgatóink hosszú távú szakmai karrierjét is megalapozhatjuk.
– A gyermekkórház épületének átalakításához négy évvel ezelőtt TIOP pályázatot nyert az egyetem. Mi a helyzet a pályázattal és a gyermekkórház épületével?
– A pályázat szerint az egyetem a gyermekkórház épületében kutatási szervezeteket hozott volna létre, ám a megváltozott helyzethez alkalmazkodva felülbíráltuk a projektet. Ezért átalakítottuk a pályázatot, és nem az épületállományt bővítjük, hanem a TIOP révén rendelkezésre álló forrásból karaink, tanszékeink meglévő épületeit korszerűsítjük – ez szolgálja legjobban az egyetem intenzív fejlődését.
– És mi lesz az épülettel?
– A gyermekkórház a megyével való együttműködés során került az egyetem kezelésébe, így a további hasznosítást is nyilvánvalóan a megyével egyeztetve végezzük. Az épület sajátosságait figyelembe véve például kulturális célra lehetne hasznosítani.
– Az egyetem és a város együttműködése az elmúlt évben új dimenzióba lépett a Veszprém Egyetemi Város Tanácsa létrehozásával. Milyen kézzelfogható eredményeket hozhat ez a közös munka?
– A város és egyetem működése és fejlődése nagymértékben függ egymástól, működésünk egymást erősítheti. A város és az egyetem vezetésének közös felelőssége, hogy közös céljaink megvalósuljanak. Ennek része az is, hogy a régóta húzódó, megoldatlan feladatokat közösen kezeljük. Ilyen például a stadion működtetése. Együttes célunk, hogy a stadion korszerű módon tudja kiszolgálni mind a város polgárainak, mind az egyetem hallgatóinak sportolási igényeit. Emellett az új fórumon meg tudjuk vitatni azokat az operatív ügyeket, amelyek egymás működését befolyásolják, és természetesen a közös hosszú távú koncepció kidolgozása is a munka része.
– Februárban a Pannon Egyetemen találkoztak az állami egyetemek rektorai és gazdasági tanácsainak elnökei. Mi volt az értekezlet célja és eredménye?
– Fontosnak tartom, hogy a Pannon Egyetem is hozzájáruljon a hazai felsőoktatás fejlesztéshez, új pályára állításához, ezért hívtuk életre ezt a fórumot. Ezen az összes állami egyetem rektora képviseltette magát, és részt vett rajta Navracsics Tibor miniszter, valamint Hegmanné Nemes Sára és Hoffmann Rózsa államtitkár is. A felsőoktatásról szóló elemző típusú értekezleten olyan súlyos, megoldandó kérdések merültek fel, amelyeket először meg kell érteni, és csak utána lehet javaslatokat kidolgozni. A felsőoktatás kapacitása túlzó, ugyanakkor óriási tudományos érték halmozódott fel az egyetemeken. Arra kell ügyelni, hogy ez az érték ne vesszen kárba, hanem hasznosuljon a hallgatók képzésén, kutatásainkon és innovációs munkáinkon keresztül.
– Az elhangzottak alapján ki lehet jelenteni, hogy valóban komoly kihívások előtt áll a felsőoktatás és maga a Pannon Egyetem is. Mi a garanciája annak, hogy a veszprémi universitas sikeresen meg tud küzdeni a nehézségekkel?
– Egy intézmény működése során a legnagyobb veszély abban rejlik, ha nem tudja megvalósítani azokat a szükséges változtatásokat, amelyek a versenyképességhez és a hosszú távú fenntarthatósághoz szükségesek. Az az egyetem, amelyik az extenzív fejlődési irányt próbálja továbbra is követni, nem fog tartósan fennmaradni. A Pannon Egyetem jelenlegi vezetése rendelkezik azzal a képességgel és erővel, hogy intenzív pályára állítsa szervezetét, és ezzel felkészüljön a körülmények változására. Célunk a minőségi pálya, beleértve mindhárom tevékenységünket, az oktatást, a kutatást és az innovációs feladatok megoldását. Ennek eléréséhez megvannak az eszközeink. Hatalmas erő és érték rejlik az egyetemben – és ez az érték nem az épületekben, hanem kiváló oktatóinkban, megújulásra képes szervezetünkben és kutatóműhelyeinkben van. Ezekre alapozzuk a jövőnket.
