Közel negyven év hosszú idő, gondolja. Minden más lett, mégis minden ugyanolyan. Gyermekként a homokban szaladt, mintás rövidnadrágja zsebében 20 fillérrel kereste a fagylaltoskocsit, már tudta, aznap vaníliát fog választani. Fiatalon az első kaland a tó partján, a szerelem élménye; "bitter-sweet", már csak így jut eszébe. Az utazás előtti utolsó éjszaka, amikor tudta, egy jobb jövő érdekében el kell hagyjon mindent, mely számára valaha fontos volt: szülőket, barátokat, hazát. És most itt van, a jelenben, őszülő hajával, idegen szavakkal, a régi emlékekkel és mindennel, melyet magával nem vihetett. Hazatért. Minden reggel eljön, hogy megkopott emlékeit újra átélje, sokáig azonban nem maradhat. Két nap múlva visszatér majd a tengeren túlra és lelke mélyén érzi, hogy ez a látogatás volt az utolsó. Szemének sarkában könnyek gyűlnek, hogy arcának ráncain végigfutfa cseppenként áztassák a földet, ahonnan hamarosan továbbáll, de szíve örökre itt marad. Az országban, Magyarországon, ahol született, ahol felnőtt, és amelynek földjében talán végső nyugalomra lel.
