...épp csak rügyeznek, de reggel, mire felkelünk, a napfényben csak úgy ragyog a sok apró smaragd levél. A gyümölcsfák virágba borulnak, de mire két nap múlva arra jársz, már csak a szél kavarja a szirmokat. Nem bírok ilyenkor bennt ülni, mennem kell. Virágot kell szednem, növényeket ültetnem. Magamba szívni, elcsípni a változást.
A természet nagy hatással van rám, a munkámra. Csak meg kell figyelni egy-egy virágot, egy rügyező ágat, egy kertrészletet, egy tájat ... ezek mind-mind észrevétlen belémivódnak, inspirálnak.
Nézd meg a zöldek, kékek, lilák mesés árnyalatait, a növények színeit, textúráját! A nefelejcs levelei, szárai kicsit szőrösek, bökősek. A fürtös györgyike ruganyos, gumis. A magnólia elképesztő, bársonyosan aranyló szirmú.
Épp' ezért szeretek virágokkal dolgozni. Szeretem a végtelen egyszerűségét, kézzelfoghatóságát. Hogy egy élettel teli dologgal foglalkozom, ami önnmagában is csodás. Próbálok valamiféle kényes egyensúlyt teremteni szabályos és szabálytalan között. Kicsit hanyagnak tűnhet, persze ehhez a látszólagos hanyagsághoz gondos odafigyelés és az arányok pontos betartása szükséges.
Szeretem a klasszikus, régimódi kerti virágokat. Kicsit tökéletlen minden levél, minden szirom más és más, kicsit foltos, gyűrött, szabálytalan ... messze nem makulátlanok, és pont ettől olyan gyönyörűek!
A virágokat a nagymamám kertjében szedtem. Kismeténg, nefelejcs, ibolya, fürtös györgyike. A magnóliát - ó, az az én tikom marad... de annyit elárulhatok, hogy napok óta mindenhol csak őt keresem, bármerre is járok ... Hát nyisd ki jól Te is a szemed!
