A veszprémi városházán április 5-én bemutatott fényképes dokumentáció, valamint a hozzá fűzött bőséges történelmi magyarázat nemcsak az 1956. júniusi poznańi munkásfelkelést és a pár hónappal későbbi magyar forradalmat mutatja be, hanem azt is, hogy mennyire őrzik Poznań és Budapest mai városi terei - és rajtuk keresztül a kollektív emlékezet - az 55 évvel ezelőtti események emlékét.
Köszöntő beszédében dr. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes párhuzamot vonva a barátságról két nemzet és két ember között elmondta, hogy egy barátság elmélyüléséhez mindkét esetben szükség van olyanokra, akik ezt fenntartják. – Emlékeznünk kell ahhoz, hogy tartós legyen, mert bár az idő önmagában is elég ahhoz, hogy éveken keresztül tartsuk a kapcsolatot, ezen felül mégis szükség van néhány dologra – emelte ki a miniszterelnök-helyettes.
– Egy barátság alapvető hangulatát a békés hétköznapok, esti borozgatások, csendes beszélgetések adják, igazi erejét azonban a válságos pillanatokban való összetartozás jelenti. A mai kiállítás kimerevíti egy pillanatra a magyar-lengyel barátságot. A tárlat emléket állít ennek a barátságnak, egyúttal pedig tanúságtétele és tárgyi bizonyítéka is a két nemzet összetartozásának. A hagyományt folytatni kell, ezt a kapcsolatot fenn kell tartani – fogalmazott köszöntőjében dr. Navracsics Tibor.
A kiállítást Michal Andrukonis, a Lengyel Köztársaság magyarországi I. osztályú tanácsosa, ideiglenes ügyvivője nyitotta meg. Beszédében felhívta a figyelmet a történelmi kapcsolat ápolására, hiszen ez a kiállítás bemutatja a két nemzet sorsának összefonódását. – Bízom benne, hogy az idelátogató emberek jobban megismerik majd a népeink közötti kapcsolatot – tette hozzá.
A kiállításon bemutatott korabeli dokumentumok a két város, Poznań és Budapest hősies áldozatvállalását igazolják, a két nép tragikus küzdelmének állítanak emléket. A kiállítás április 24-ig tekinthető meg.
A kulturális műsor részeként a jelenlévők Szabó Anna és Hriczu Ádám zenei előadását hallgathatták meg.
A poznańi felkelés az 1956-os magyar forradalom egyik nemzetközi előzménye volt. A munkások az alacsony bérek, a norma megemelése és az évek óta tartó megalázottság ellen 1956. június 28-án kezdték meg tüntetésüket, amely fokozatosan szélesedett, és konkrét követeléseket megfogalmazó forradalmi megmozdulássá vált. A tüntetéssorozat kiteljesedését a hatalom egy páncélos alakulat kivezénylésével és támadásával fékezte meg. A katonai attaknak 57 áldozata volt, köztük egy tizenhárom éves diák, Romek Strzałkowski, akit lesből lőttek le. Később a megtorlás alatt hétszáz embert börtönöztek be.
Többek között ennek a felkelésnek a vérbefojtása magyarázza azt az erős szolidaritás érzést, amelyet a magyar forradalom reményteljes kezdete váltott ki a lengyel nemzetből, és azt a mély fájdalmat is, ami a lengyeleket a forradalom leverésekor eltöltötte. A két nemzet összetartozását erősítette a két tragédia.
