Az egész nap arra megy el, hogy tiltunk és tagadunk, és estére teljesen kipurcanunk. Leginkább, amikor rájövünk, mennyiszer hangzott el a „nem” és a „ne”.
Persze ez is mindenkinél máshogy van. Mert vannak, akik állítják, hogy a gyereknek nem szabad tiltani dolgokat, mert a személyisége sínyli meg. Inkább el kell terelni a figyelmét, és rávezetni, hogy az nem jó, és azt is csak finoman, mert baj lesz különben. Na, ez ikreknél kicsit nehézkes, mert azt hiszem, nem lenne jó vége, ha a rávezetéssel próbálkoznék egy határozott tesószem-kinyomási kísérletnél. De azt gondolom, hogy a figyelemelterelés is kicsit lassú módszer a helyzet veszélyességét figyelembe véve.
De maradjunk a lényegnél. Elképesztően hihetetlen ötletekkel tudnak előállni. Olyanokkal, amin azt hiszem, hogy egy kreatív csapat hónapokig vagy akár évekig dolgozhatna, akkor sem lenne olyan egyedi a végeredmény. Gondolok itt az ujjbáb-polip porszívócsőbe dugására, anya papucsának a konyhaszekrénybe való elhelyezésére, a labda szőnyeg alá dugására vagy éppen a csupa főzelékes etetőkanál fenék alá rejtésére. A pálmát nálunk az autóban található dolgok viszik: a kiflicsücsöktől a rágókáig bármit találhatunk takarításkor. Szinte bármit.
Ilyenkor lehet elmagyarázni, hogy mi hova való, és mit miért nem teszünk oda. Imádom az okos tekintetüket, ahogy ilyenkor lesik a számat, és igyekeznek utánam mondani a szót: nem. Persze láthatóan csak erre koncentrálnak, a mondandóm többi része csak borsó a falon. Aztán a legjobb pillanatban elhangzik az első szavak egyike: NEM. Na, lehet kötni a gatyát megint.
Mennyivel cukibb az, hogy PAPA meg BABA meg ANYANYANYA meg APPPA meg NYAMNYAMAMMA, mint az, hogy NEM. Ki az, aki nem gondolkodik el rajta, mennyire kemény ez a szó, mennyire száraz, és milyen tisztán lehet mondani. Mert ugye sokkal másabb, ha nekünk mondják, mikor a kádból kéne kiszállni, vagy haza kéne menni a játszótérről, vagy meg kéne enni a spenótot, vagy hasonló pocsék helyzetekben. Nesze neked, anya!
Az az anya, aki fáradt, azt hiszen, kevésbé használja ezt a szót. Inkább olyanokat mond, hogy: „Tudod mit? Csináld. Majd rájössz, hogy…” A kipontozott részre végtelen mennyiségű gondolat elfér. Például: fájni fog, leesik, beakad, megbök, lepottyansz, nekimész, becsíped, elesel és sírni fogsz. Sajnos ezek általában így is lesznek. De ettől még a gyerek megismétli majd a tettét, és anya is folytatja a nemezést. Mert ettől szépek a hétköznapok.
A hétköznapok, amibe néha belecsúszik egy-egy ünnep. Olyan nap, amikor minden más, amikor csinnadratta van és díszmagyar és degesz – ami az evést illeti. Ilyenkor az a nem mindegy, anya melyik oldalon áll: aki készülődik, vagy aki vendégeskedik? Mert egyik sem egyszerű helyzet, de a maga módján mindegyik „varázslatos”. De ez már egy másik történet…
