– Miért erre a szakmára esett a választása?
– Középiskolai tanulmányaimat a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban végeztem, ahol Schindler László volt az osztályfőnököm, s az ő hatására folytattam tanulmányaimat történelem és német szakon. Később a latint is elvégeztem, ezen az úton dr. Kredics László indított el. A pedagógus munkája többek között a nyáját terelő pásztoréhoz hasonlít. Ahogy egyik kollégám mondta, mi letereljük a diákokat a tudás folyójához, megmutatjuk nekik a világot, de nem lehetünk helyettük szomjasak, és nem ihatunk helyettük.
Egyébként nem gondoltam, hogy tanítani fogok. Az egyetem elvégzését követően belecsöppentem a munkába, egyre inkább megfogott a tanítás, és megszerettem.
Csikós Balázs
– Ennek ellenére az árnyoldalai is megvannak a tanításnak.
– Sok család nem ér rá arra, hogy a gyerekkel foglalkozzon, és tőlünk várja el a nevelést, de hatékony eredményt csak együtt tudnánk elérni. A mai fiatalok teljesen mások, mint mi voltunk, éppen ezért fontos, hogy bele tudjuk élni magunkat a gyerekek életébe, megismerjük a mai trendeket, elfogadjuk azt, csak így férhetünk közel hozzájuk. A mindenkori oktatáspolitika is túl sokat vár el, a munka felelőssége pedig nincs arányban az anyagi megbecsüléssel.
– Melyek ezek a trendek?
– Zenei ízlés, öltözködés, szokások, amelyek nekünk már idegenek. Ha tiszteljük annyira a diákokat, hogy igyekszünk megismerni az ő világukat, a tanítás és a nevelés is könnyebben megy. Ez főként az idősebb kollégáknak okozhat nehézséget.
– Milyen értéket ad az oktatás?
– Egykori osztálytársaim közül nagyon sokan kerültek olyan pozíciókba, amelyek anyagi oldalát nem lehet összehasonlítani a mi hivatásunkéval, viszont ők talán nem kapnak annyi szeretet, mint mi. Ez az, ami még mindig erőt tud adni.
