Adott egy csodálatos város. Azon belül a megújult História kert. Lent a Séd, fent a vár. Van egy jó ötlet: ebben a környezetben minőségi vendéglátás mellett egy jó koncert-sorozat Quimby hétvége gyanánt.
Az ötlet nagyszerűségét jelzi, hogy a rendezvény előtt hihetetlen sokan érdeklődnek, vásárolnak jegyet, többségében nem veszprémiek.
Aztán elkezdődik a buli pénteken telt házzal, amiből szombatra bál lesz. Vagyis pénteken az első gitárhangra beindulnak a telefonok, tucatszám érkeznek az e-mailek a História kertbe. Az ott dolgozók szerint közel 200 bejelentést kapnak. Képzelem, hogy mennyit kaphattak a VMK szervezői, és talán még a polgármester és a helyi képviselő is. Szombaton már technikai okok, vélhetőleg a sok-sok bejelentés miatt a zene a VMK-ba „költözött”. És azok, akik a hely miatt jöttek Veszprémbe, nem mentek át a VMK-ba, maradtak a História kertben.
Röviden ennyi történt nálunk, abban a városban, amely kitörési pontjának a kultúrát, turizmust tekinti. Így bizony nagyon nehéz lesz ezt a kitörést megtenni. Mert bizony a kultúrturisták jelentős része nem egy kiállítás, vagy múzeumi tárlat miatt rándul le Veszprémbe. Gondoljunk csak arra, hogy az Utcazene (itt külön lehetne mesélni az ezzel kapcsolatos fel- és bejelentésekről is) mennyi embert mozgat meg.
Hiába sok-sok természeti és építészeti szépség, ha azt nem töltjük meg tartalommal. És ez bizony sok esetben nehézségekkel, áldozatokkal jár az ott élők részéről, ami azonban nem vállalhatatlan. Horvátországi Zadar (szebb nevén Zára) jut eszembe. Ez a csodálatos tengerparti város – főleg az óváros – nyáron hemzseg a turistáktól. És ott bizony napközben a teraszokon több ezer turista ül, eszik, iszik, beszél, énekel. Hétvégén ez csak fokozódik, mert ilyenkor bulikat is szerveznek. Ezeken a szűk tereken, ahol egyik erkély belelóg a másikba, ahol kisgyerekek, idősek laknak, óriási hangzavar lesz az aktuális zenétől. Mert egyik helyen rock, másik helyen diszkó, a harmadikon techno szól. Ezek az emberek nem mérgelődnek, maximum reggel erősebbre főzik a feketét. Mert tudják, ebből él az unokájuk, a családjuk, vagy ebből az adóból újítják fel a várost, kapja a nyugdíját…
A valamit–valamiért elvet nekünk is értenünk kellene. Egymás elfogadása, a másik segítése az élet normális velejárója kell hogy legyen. És ha ezt az elvek elfogadtuk, gyakorlatba átültettük, csak akkor érdemes turizmusra építhető kitörésről, vagy bármilyen fejlesztésről (belvárosi rehabilitáció) beszélni. Morgás, feljelentés helyett alkotásra, ötletekre van szükségünk, és ehhez bátor emberekre.
P.S.: Külön érdemel néhány sort a beküldött levelek és a telefonok stílusa. Gondolom, nem lepődik meg senki, ha elmondom, hogy néhány emberen kívül, akik konkrétan közölték, nekik nem tetszik ez a hangzavar, a többség keresetlen hangnemben mondta, üvöltötte el véleményét. Sajnos ez a mai közállapotokra jellemző. Nem tudunk szinte semmit sem kulturáltan, higgadtan, másokat tiszteletbe tartva megoldani. Másik, amit szeretnék megjegyezni: közel lakom én is a História kerthez, hallottam én is a zenét. Ennek ellenére ez a véleményem.
