Pedig több mint harminc az évek száma, amit gyorsan át kell futnom agyban. De semmi. Volt meleg, emlékszem, de ilyen, na ilyen nem. Most még a Nap is jobban perzsel…
Szóval felmerül a kérdés, hogy mikor menjünk ki a gyerekkel? És ez csupán annak a függvénye, hogy sütve vagy főve szeretnénk? Mert ha az előbbit, akkor csak délelőtt tíz és délután négy között vigyük ki, ha a második verzióra vágyunk, akkor meg ezen kívül bármikor. Akár éjszaka is, hiszen a Hold nem hűt, akármennyire is úgy néz ki távolról, és bármennyire is szeretnénk. Sajnos…
Ha eldöntöttük, hogy megyünk, akkor már csak azt kell kitalálni, hogy miben? Mármint elég a gyerekre egy pelenka, vagy esetleg az sem kell rá? Ez mondjuk attól is függ, hogy mennyire állunk távol a szobatisztaságtól, és mennyire közel egy fürdető-helyhez, ahol a kisebb balesetek korrigálhatók…
Mellesleg az sem mindegy, mit kenünk a kölökre. Mert valamivel muszáj összemaszatolni akkor is, ha sülve szeretnénk, akkor is, ha főve. Mert rosszat azért nem akarunk neki, és ez a Nap, ez aztán éget. De annyira, hogy a sok faktort magunkra is kenhetjük. Mindenféle rosszallás nélkül akár a hajunkra is. Kalap a mamának és kalap a babának.
Aztán, ha nekiindulunk, jobb, ha vízpartot veszünk célba. Bár tudom, hogy ez nem mindenkinek lehetséges, így aki bent ragad, annak is ki kell találni a tutit. A zuhanyzás jó móka, ha a gyerek nem ijed meg tőle, nálunk bejön, bár aki anyán kívül bent van, az kimegy. Mert ha engedünk a csábításnak, és irányíthat a kölök, nagy kacagás lesz a vége, és egy csuromvizes fürdő. Mérlegelni kell, mi éri meg jobban? A felmosás, vagy az unalmas kádban ülés? Nem kérdés…
És amikor a nappalt túlélve – esetleg még élvezve is a helyzetet – este jön az utolsó fürdés, azt hiszem, a Mumus nem alszik. És a gyerek sem. Mert lehet, hogy kiszívta a víz, elfáradt a zuhanyzásban, esetleg este végre evett is valami normálisat – a meleg nem múlik el. Fészkelődik és fetreng és nyüglődik. Adjunk rá valamit, vagy ne? Kell a nyári takaró? Ujjatlan izé? Valami vékony bigyó? Kinyissuk az ablakot? Vagy a szoba ajtaját, ha elalszik? Ventillátor? Ugye nem tud megfázni?!
Aztán hullafáradtan összeesünk. Mert a hőségben is „sülve-főve” együtt vagyunk, a kölök végre alszik. Ivott eleget, evett is valamit, jót pacsált, imádott pucérkodni, nagyokat kacagott, és most végre szundít. Tulajdonképpen neki jó napja volt. Talán nekünk is. Vajon emlékezni fog erre a nagy melegre? Egyáltalán, mikortól fog emlékezni bármire is? Szeretnénk, hogy emlékezzen az első balatoni fürdésre? Videózzunk? Fotó? Mert ezek nélkül ma már létezni sem lehet. De ez már egy másik történet…
