Az igazak lelke Jézus kezében van – hangzott bevezetőképpen az ige a Bölcsesség könyvéből, majd az evangélium Máté könyvéből ekképp kezdődött: Ne kérjetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni…
A hívőkhöz dr. Márfi Gyula érsek szólt. Nemcsak pénzügyi nehézségekkel küzd az oktatás – mondotta –, hanem morálissal is. És egy morálisan megrendült országban ez figyelmeztető értékű.
Az érsek a folytatásban a jog és a kötelesség fogalmakat boncolgatta. Ha joga van a gyermeknek, hogy ne tanuljon hittant vagy etikát, akkor miért nincs joga ahhoz, hogy ugyanezt megtegye például a matematikával? Ez lenne a szabadság? – kérdezte. Túlságosan sokat engedünk meg magunknak, s nagyon megnőtt a lelkileg káros termékek fogyasztása.
Márfi Gyula sorolta azokat a társadalmi jelenségeket (csonkacsalád, azonos neműek gyermekvállalása stb.), amelyek meggátolják, hogy egészséges és teljes ember nevelődjék.
A mai iskola csak szakemberekben gondolkodik – mutatott rá –, s nem gondol arra, hogy a teljesség testből és lélekből áll. Pedig az intellektualitást, az akaratot és az érzelmet is nevelve lehet alakítani.
A pedagógusokhoz fordulva utalt az oktatási tárca vezetőjének gondolatára, aki szerint „piaci értéké”-nek kell lenni egy gyermeknek, ám a gyermek nem intelligens robot, aki/ami programozható, akár egy sakkautomata.
Befejezésül a gyermekkor megválaszolatlan kérdéseire utalt az érsek, idézve Bródy versét (Koncz Zsuzsa előadásában): még mielőtt majd egyszer meghalok, tudnom kell, miért vagyok… Hasonló gondolatot vet fel a Képzelt riport egyik dalbetétje is: Valaki mondja meg…
Ha pedig mindezekre az iskola nem tud válaszolni, akkor nem nevezhető alma maternek… – fejezte be beszédét Márfi Gyula.
A szentmise utolsó részében Benedek pápához könyörögtek a hívek, majd Szent Gellért erkölcsi üzenetét hallgathatták meg.
A szentmise felemelő része volt a Szilágyi iskola Csengettyűs együttesének műsora.