– Igazgató úr, mit tettek annak érdekében, hogy zavartalan legyen a működés, s a kutatás zavartalanul folyjék?
– Segítségért fordultunk Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszterhez, hiszen tavaly óta nem jutottunk a kiegészítő, Balaton-kutatásra fordítható pályázati pénzekhez.
– A szakemberek szerint – de ezt a laikusok is láthatják – a Balaton vízminősége kitűnő, s ez jó részben a limnológiai intézetnek is köszönhető.
– Az utóbbi évtizedben a Balaton-kutatás eredményeire alapozva sikerült a tó vízminőségében látványos javulást elérni, s ez nemzetközi viszonylatban is sikertörténetnek számít.
– Az elmúlt esztendőben mi alkotta a kutatóintézet fő tevékenységét, s mekkora költségvetésből?
– Ez évek óta 280 millió forint, így látható, hogy nem követte az inflációt. Hangsúlyozom: ez a működtetési költség, amelybe a bérek, eszközök, épületfenntartás tartozik. Kutatási tevékenységünkhöz azonban pályázati pénzeket használunk fel. Ami a kutatási területet illeti: ez természetesen a Balaton, ezen belül a tápelem-forgalom (foszfor és nitrogén), az algakutatás, a gerinctelen szervezetek állománydinamikája, továbbá a halállomány feltárása, valamint a befolyó vizek.
– Visszatérve a működtetéshez. Hány főt foglalkoztat a kutatóintézet, s milyen megosztásban?
– Hetvennyolcan vannak állományban, s ebből a kutatói létszám 39-41 fő, a többi adminisztratív és segéderő.
– Most nyugodtak a kedélyek, hiszen a víz minősége kiváló, a vízszint hasonlóképp (hiszen épp a közelmúltban kellett megnyitni a Sió zsilipjét). Ülhetünk-e ölbe tett kézzel?
– Semmiképp, hiszen a mi vizsgálataink, kutatásaink alapján születtek, s születnek (és ez minden bizonnyal a jövőben is így lesz) igen nagy horderejű környezetvédelmi és politikai döntések a tó jövőjét illetően. Csak egy-két témát kiragadva: éghajlatváltozás, parti beruházások, befolyó vizek terhelése, a halfajok jelenlétének kutatása stb. Ezek mind-mind a jelen és a jövő kutatási témái.
– Említette, hogy a kutatási és a működtetési költségek nem moshatók össze. Milyen forrásból kapják a kutatásra fordítható összegeket?
– A kilencvenes évek közepétől a Miniszterelnöki Hivatal biztosította a tó kutatásának anyagi keretét, kezdetben 120 millió forintot, majd 80-at, 30-at, 2006-ban már csak 20-at. Időközben a támogatás ügye átkerült a területfejlesztési minisztériumhoz, ahonnan tavaly már egy fillért sem kaptunk. Ezért is fordultam Bajnai Gordonhoz levélben, hogy tekintse át a lehetőségeket.
– Vannak, lehetnek ilyenek a mai pénzszűke világban?
– Becslések szerint évente 500-600 milliárd forint a balatoni üdülőrégió idegenforgalmi bevétele. Ebből ha csak töredéket, 0.0001%-ot, 50-60 millió forintot is visszaforgatnának a Balaton-kutatásra, akkor hosszú távon is biztosítható lenne a tó kitűnő vízminőségének és egészséges élővilágának megőrzése. Legalábbis a mi részünkről. Várhatóan rövidesen megérkezik a tárca válasza. Bízunk a kedvező elbírálásban.
– Felreppent a hír, hogy a rendkívüli értékes ingatlant privatizálni akarják. Mi az igazság?
– A Klebelsberg Kunó alapította intézmény tavaly óta van az MTA tulajdonában. És bár sokaknak fájhat a foga egy ilyen értékes és szép ingatlanegyüttesre, nyugodtan jelentem ki: nem eladó…
– Összefoglalva: mit kér, és mit remél a Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének igazgatója, kutatógárdája?
– Mindenekelőtt azt, hogy a tudományos kutatás tekintélye újra visszakerül abba pozícióba, amelyben korábban volt, és a tudományos eredményekről szóló korrekt tájékoztatást a jól felkészült szakemberektől várja a közvélemény, s ne kóklerekre és szélhámosokra hagyatkozzon.
