A sikerrel megvívott vb-selejtező után egy hét szabadságot kaptunk, amit mindenki próbált pihenéssel tölteni. Mi is így tettünk a családommal, s elutaztunk Törökországba, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Elég gyorsan eltelt ez a hét, de a mögöttünk hagyott nagyon hosszú idény után nagyon jót tett nekünk ez a kézilabdamentes kikapcsolódás.
Mocsoládról a Balaton közepébe
A közvetlen olimpiai felkészülésünket úgy szerveztük, hogy ne egyből a dolgok középe vágjunk, hanem először együtt legyünk s megismerjük egymás családját, ezért a mester meghívott bennünket Mocsoládra. Aznap délelőtt Budapesten átvettük az olimpiai ruhákat, majd a Mester kúriájában elfogyasztott késői ebéd után egy nagy meglepetés várt ránk. Elutaztunk ugyanis egy közeli tanyára, hol a világ egyik legjobb lovas íjásza üdvözölt minket, s mutatta be tudományát. Csodálatos dolgoknak lehettünk szemtanúi, majd a bemutatót követően a csapatot is bevonták a munkába, amely során a lovak befogásával, idomításával ismerkedhettünk meg. A program egy késő esti vacsorával folytatódott, majd Mikler Roli zenéje mellett szolid borozgatással, beszélgetéssel, tánccal fejeztük be az estét. Nagyon kellemesen töltöttük el a napot, amely során mindannyian megismerhettük a másik családját.
Másnap késői reggelivel nyitottunk, majd kocsival a Balaton déli partja felé vettük az irányt, ahonnan egy százszemélyes hajóval vittek át bennünket Badacsonyba. Ott is kiváló ebéddel vártak minket, majd különböző programokat kínáltak. Dzsippel fel tudtunk menni a terepre, hogy onnan nézhessük a balatoni panorámát, majd vitorlással, illetve egy kisebb motorcsónakkal be tudtunk menni a tó közepére, ahol – bár tizenöt éve élek itt – még sosem tudtam úszni. Ismét elmondhatom, hogy a feleségekkel, gyerekekkel együtt kiválóan éreztük magunkat. Délután mentünk vissza az autóinkért, majd onnan szombat este mindenki hazament, hogy a vasárnapot – a pakolás, készülődés mellett – a szeretteivel tölthesse.
Pihenés után kőkemény munka
Hétfőn már a szlovéniai Roglán találkoztunk, ahol megkezdődött a kemény magaslati felkészülés. A hét első napjától vasárnapig napi három edzéssel készültünk. Ugyan minden nap fogtunk labdát, de nagyon kevés taktikai munkát végeztünk, inkább az erőnléti munkán volt a hangsúly. Ezt természetesen meg is értem, hiszen Londonban kétnaponta fogunk kőkemény meccseket játszani, amelyeket bírnunk kell kondícióval. Összességében úgy vélem, hogy elég komoly alapozó munkát végeztünk. Vasárnap hazafelé még lerobbant a buszunk, amelynek köszönhetően elég későn értünk haza. Így múlt hét kedd délelőtt helyett, délután találkoztunk.
Ekkor a kunszentmártoni csarnokban edzettünk és a Cserkeszőlőn laktunk egy csodálatos hotelben. Az itteni munkáról is elmondhatom, hogy remekül sikerült, itt már taktikai jellegű feladatokat is tudtunk végezni, sőt, mérkőzést is játszottunk. Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy Nagy-Britannia nem képviselt túlzottan nagy játékerőt, hiszen nem túl jó játékkal is huszonegy góllal vertük őket. Igaz, ezen a tesztmérkőzésen lehetőségünk volt olyan elemeket gyakorolni, amelyeket erősebb ellenfél ellen nem tudtunk volna megtenni.
Szauna a csarnokban
A hét további részében tudtunk készülni a szerbek ellen, illetve tovább csiszolni a taktikai munkát. Igaz, ez a szombati találkozón nem látszott meg. Magyarkanizsán nagy szeretettel fogadtak minket, tele volt a lelátó, a csarnokban azonban negyven fok volt. Kis túlzással mondhatom, hogy melegebb volt, mint egy szaunában. Mindkét fél számára nagyon nehéz volt még a levegővétel is, nemhogy a kézilabda. Ez meg is látszott a csapatok játékán, hiszen hatvan perc alatt négy vagy öt átlövés gól született annak köszönhetően, hogy mindenkinek kicsúszott a kezéből a labda. Mindkét gárdáról elmondható, hogy messze járt az olimpiai formától. Ettől függetlenül kijelenthetjük, hogy egy olyan szerb válogatottat vertünk meg, amely ezüstérmes volt az Eb-n. A gyorsaság és a taktika itt még nem jött ki, de ez nem baj, hiszen ha ez bekövetkezett volna, akkor rossz formaidőzítésről beszélhetnénk.
Az előttünk álló majd’ két hét a gyorsításról és az összeszokottság finomításáról fog szólni. Kedden Szegeden találkozunk, ahol Tunéziával fogunk meccselni, majd elutazunk Franciaországba, hogy a címvédővel is összemérjük erőnket. A dánok elleni nyitómeccs előtt pedig még találkozunk a britekkel az ötkarikás játékok helyszínén, hogy szokjuk a csarnok légkörét.
„Bárki továbbjuthat a csoportból”
Talán mondanom sem kell, mindannyian nagyon várjuk már olimpiát. Reméljük, hogy jó eredménnyel tudunk hazatérni. Nagyon nehéz csoportban vagyunk, mindenkinek nagyon meg kell küzdeni a továbbjutásért. Ebben a csoportban minden benne van, mind a hat csapat nagyon erős, mindenkinek van esélye, hogy a továbbjutó négy hely valamelyikén végezzen. Nagyon nehéz jósolni. Közhely, de igaz, hogy a pillanatnyi forma dönthet.
A magyar válogatottnak az a célkitűzése, hogy a csoportból továbbjusson, s ha ez sikerül, óriási dolog lenne pontszerző helyen végezni egy ilyen rangos versenyen. Ha nagyobb álmokat szövögetünk, akkor akár a négy közé jutásról is beszélhetünk, ami a társaság tudásában és teljesítményében is benne van. Ennyire azonban nem szeretnék előre tekinteni, hiszen addig még nagyon sok víz lefolyik a Dunán. Reméljük, hogy semmilyen sérülés vagy egyéb körülmény nem fog bennünket hátráltatni, s a lehető legjobb csapattal tudunk kiutazni. Azt ugyanakkor még továbbra sem tudjuk, hogy ki utazhat a brit fővárosba, hiszen a Kapitány csak a Tunéziai meccs után fogja kihirdetni a végleges keretet.
Fazekas Nándor
