Remekelt a 2011/12-es idényben az egykori világválogatott klasszis, Éles József által alapított utánpótlás kézilabda iskola, amelynek hat korosztályos csapata jutott be az országos gyermekbajnokság döntőibe. A fináléban az U13-as csapat hetedikként zárt, az U11 és az U9-es gárda ezüstérmes lett, az U12, az U10 és az U8-as alakulat pedig bajnokként állhatott a dobogó legfelső fokára.
Éles József
– Fantasztikus évet zártunk – kezdte a beszélgetést az ÉKI névadója. – Három éve működik a klubunk. Már az induláskor látszott, hogy szép sikereket érhetünk el, hiszen rögtön az első évben szereztünk egy aranyérmet. Tavaly még jobban teljesítettünk, s megdupláztuk a legfényesebb medálok számát. Akkor elmondtam, hogy idén már sokkal nehezebb dolgunk lesz, hiszen minden klub folyamatosan erősödik. Ennek ellenére sokkal szebb eredményt értünk el, mint amiről valaha is álmodtunk. Mindegyik csapatunkat csak dicsérni tudom. Példaértékű az, amit a gyerekek ebben az évben letetek az asztalra. Remélem, hogy minden korosztályból kinőnek azok, akik később a felnőttek között is megállják majd a helyüket. Elmondható, hogy röpke három esztendő alatt nagyon magasra tettük a mércét. Nem tudom, hogy túl lehet-e szárnyalni ezeket a sikereket.
– Adódik a kérdés: mi a siker titka?
– Sikerült egy olyan gyerekszerető stábot kialakítani, ahol a szakemberek nem csak a munka megszállottjai, hanem nagyon emberségesen is bánnak a gyerekekkel. Emellett nagyon jó pedagógusok is, amelynek ebben a korban óriási a jelentősége. Nálunk minden edző kézilabdázott korábban, aktív és korábbi válogatott játékosokat tudtunk megnyerni magunknak, akikre nagyon büszke vagyok. Nem szeretném megbántani a testnevelő tanárokat, de úgy gondolom, hogy egy kézilabdás múlttal rendelkező edző sokkal jobban meg tudja mutatni a különböző gyakorlatokat a kicsiknek, mint aki nem űzte ezt a játékot.
– Úgy hírlik, edzők, szülők és gyerekek kiváló közösséget alkotnak Önöknél.
– Így van, biztos vagyok benne, hogy a szülők segítsége nélkül nem itt tartanánk. Köztük és az edzők között is kiváló a viszony. Már a közös munka elején sikerült tudatosítani azt, hogy függetlenül az eredménytől, mindenki bízzon az edzőjében. A szülők ebben a korban ugyanis nagyon tudják befolyásolni a gyerekeket, de akár az edzőket is. Nálunk azonban vakon megbíznak bennük, ennek is köszönhető ez a remek légkör. Függetlenül attól, hogy a jó hangulatot alapvetően a jó eredmény határozza meg, s egy sikercsapathoz mindenki szívesen csatlakozik.
– Mekkora segítséget jelentenek az egyesültnek a társasági adókedvezményből befolyó támogatások?
– Eddig igazán senki sem foglalkozott Magyarországon az utánpótlás neveléssel. Most azonban a TAO-s támogatások miatt – érdekes módon – mindenki számára nagyon érdekes lett ez a terület, hiszen pénzt látnak benne. Természetesen örülök ennek a rendszernek, hiszen így sokkal több gyereket lehet bevonzani az utcáról.
– Mennyire ismeri el a sikereiket a szakma?
– A nevemet – talán nem nagyképűség kijelenteni – elég sokan ismerik kézilabdás berkekben. Azáltal, hogy sikeresek vagyunk, minden csapat minket akar megverni. Úgy látom, hogy sokkal jobban koncentrálnak ellenünk a riválisok, mint bárki más ellen. Hajnal Csabával szoktam ezen viccelődni, hogy kicsiben elértük azt, amit a Veszprém, nevezetesen, hogy mindenki minket akar legyőzni. Persze ebben éppen ez a szép.
– Mezszponzorként magjelent az egyesületnél a gumicukráról híres cég.
– Magyarországon ma nem igen lehet olyan céget találni, amely sok pénzt áldozna a gyereksportra. A Haribo is inkább tárgyi segítséget – sapkákkal, pólókkal, gumicukrokkal – nyújt nekünk, mint konkrét pénzösszeget. A cég azonban rajtunk kívül nem jelenik meg sehol hazánkban, csak a mi mezünkön vannak rajta, ami sokat elárul. Látták az eredményeinket, s a mai napig azt hallom tőlük, hogy senki mással nem is akarnak kapcsolatot létesíteni, csak velünk. Nagyon jó a kapcsolatunk velük.
Az U8-as bajnokcsapat a veszprémi fináléban
– A növendékeik száma folyamatosan nő. Sőt, a legutóbbi kiválasztón már lányoknak is tartottak próbaedzéseket.
– Már közel százötven növendékünk van, de szeptembertől még sok új jelentkezőt várunk. Ráadásul ősztől új vonal nyílik az ÉKI életében, elképzelhetőnek tartom ugyanis, hogy jövőre már lányok is fogak versenyezni az iskolánk színeiben. A legutóbbi kiválasztónkra is rengeteg lány jelentkezett, ami bizakodásra ad okot. Eddig is nagyon vártam a kislányokat, de nagyon elhíresültünk a fiú vonalról. Korábban játszott nálunk már tíz-tizenöt kislány különböző korosztályokban, őket azonban sajnos nem tudtunk itt tartani, mert nem volt lehetőségünk a versenyeztetésükre, így egy másik leánycsapat elvitte őket.
– A nyári időszak sem eseménymentes az Éles Kézilabda Iskolánál, hiszen táborokat rendeznek a jövő tehetségeinek.
– Idén öt turnusban rendezünk nyári táborokat, amelyeken alkalmanként – különböző korosztályokban – ötven-százan is megjelennek lányok, fiúk vegyesen az ország minden pontjáról. Remek visszajelzés nekem, hogy olyan gyerekek is ellátogatnak hozzánk, akik évközben a nagy riválisaink. A nebulók egész évben ellenfélként találkoznak, itt pedig olyan barátságokat kötnek, amely életre szóló élmény. Szívszorongató érzés látni, hogy megörülnek egymásnak, ennél fantasztikusabbat el sem tudok elképzelni a gyereknevelésben. Az egyesület nagyon szépen kinőtte magát. Ezt jelzi, hogy két éve kezdtük a nyári táborokat, majd tavaly és idén is megkétszereztük a létszámot. Mindig megdöbbenek, hogy mennyit fejlődnek az itt tartott hat-nyolc edzés alatt is a résztvevők. Különböző hibákkal – hibás kézmozdulatokkal, lábtartásokkal – érkeznek, amiket próbálunk itt kijavítani. Hogyha csak a nyolcvan százalékuk próbálja gyakorolni a klubjában azt, amit itt tanítunk, akkor erősebb kézilabdanemzet leszünk.
– Elszakadva interjúnk fő témájától: mit vár a válogatottól az olimpián?
– Nagy Laci visszajövetelével esélyes lehet a csapat arra, hogy a legjobb négybe jusson. Tudom, hogy ez nagyon merész álom, s nagy kihívás, de úgy vélem, hogy a jelenlegi játékosállománnyal esélyünk lehet rá. Nem hiszem, hogy van még egy csapat, amelynek két ilyen szintű lövője van, mint nálunk Nagy és Perez. Minden poszton erősek vagyunk. Nem azt mondom, hogy kötelező feladat az elődöntőbe jutás, de van realitása.
– Mint egykori veszprémi csillag, hogyan értékeli a csapat körül zajló bejelentéseket, igazolásokat?
– Először kissé értetlenül álltam a bejelentések előtt, hiszen eddig volt szerb és horvát vonalunk, most pedig hirtelen jött a spanyol, ami vélhetően Nagy megszerzéséből indult ki. Egyfelől féltem a Veszprémet a nyelvi nehézségek miatt, másfelől viszont valószínűleg új stílust fog adni a spanyol vonal. Legalább is nagyon bízom benne, mert az MKB az elmúlt négy-öt évben nagyon beleszürkült abba, amit játszott. Biztos, hogy lehet ezt a csapatot tovább színesíteni és sokkal jobbá tenni, az érkezők pedig új lökést adhatnak ehhez.
