A "halálcsoport" újabb ütközetében Mocsai Lajos szövetségi kapitány alakulata - amely a nyitókörben kikapott az Európa-bajnok dánoktól - az első negyedórában irányította a játékot, utána azonban átvette a vezetést a rivális. A második félidőben viszont már szinte minden jól működött, és Mikler Roland vezérletével sikerült begyűjteni az értékes két pontot.
MTI Fotó: Kovács Anikó
Csütörtökön az éremesélyesek között számon tartott horvátok várnak a Mocsai-csapatra.
B csoport, 2. forduló:
Magyarország-Koreai Köztársaság 22-19 (7-9)
Copper Box, 8000 néző, V: Nacsevszki, Nikolov (macedón)
gól: Lékai 5, Császár 4/2, Iváncsik G. 4, Nagy 3, Zubai 3, Harsányi 1, Perez 1, Vadkerti 1, illetve Jeong J. 4, Jeong H. 4, Li J. 3/1, Ko 2, Eom 2, Ju 1, Jung 1, Park J. 1/1, Lim 1
A magyarok a dánoktól, a dél-koreaiak pedig a horvátoktól kaptak ki a vasárnapi nyitókörben, így a negyeddöntős remények megőrzése érdekében mindkét együttesnek roppant fontos volt a javítás.
A csarnokban nagy részt magyar szurkolók foglaltak helyet, így "hazai" pályán érezhette magát a csapat.
Átlövésgólokkal indult a meccs. Az Ázsia-bajnok sztárja, a 2,03 m magas Jun kiállítása alatt Park Csan Jung kapus brillírozott, miatta nem tudott meglépni a Mocsai-csapat. Lassan Mikler is belelendült, ettől kezdve nehéz volt gólt dobni, a magyarok négy, a rivális hét perc szünet után tudott eredményes lenni.
Nagy volt a rohanás, ebből következően sok hiba tarkította az összecsapást, majd 6-4-ről a 18. percben egyenlítettek a dél-koreaiak. A bírók engedték a kemény játékot, de ez egyik válogatottnak sem tetszett. Mocsai időt kért, mert a támadójáték nagyon megakadt, és a cserék sem hoztak új lendületet. Azonban így sem sikerült megakadályozni, hogy az ázsiaiak - először a találkozó folyamán - átvegyék a vezetést (22. p: 7-6). A legnagyobb ziccerek is kimaradtak, mígnem Vadkerti 11 perces (!) gólcsendet tört meg.
A koreai gépezet sem működött megfelelően, ezért az ázsiai együttes edzője is időt kért. Még a szünet előtt Nagyot kiállították, majd a pihenőre kétgólos magyar hátránnyal vonultak öltözőbe a csapatok. Park és Mikler is remekül, 56, illetve 53 százalékkal védett.
A második játékrész elején Lékai szépített, Mikler pedig két büntetőt is védett. Harsányi egyenlített, míg Iváncsik Gergő révén megvolt a vezetés (38. p: 11-10). A 42. percben, 13-12-es hátrányuknál megpróbálták rendezni a soraikat a megroggyant dél-koreaiak, és több poszton is cseréltek. Az elképzelésük bevált, mert a visszatérő Park kapus szinte mindent fogott, és nem késett soká az újabb fordulat.
Emberelőnyben megint egyenlő lett az állás (16-16), folytatódhatott az öldöklő küzdelem a hátralévő szűk negyedórában. Iváncsik elkapta a fonalat, a többiek "tömték" labdával, ennek eredménye 18-16-os előny lett.
Az 52. percben, 19-16-nál harmadszor is magához kérte játékosait a koreai kapitány, ám Lékaival szemben nem volt ellenszer. A hajrára nagyon összeállt a magyar válogatott.
21-17-nél, az 57. percben Nagyot kiállították. Ezt a szakaszt 2-0-ra nyerték az ázsiaiak. Bő egy perc volt hátra, amikor Mocsai időt kért. Az izgalmakat Lékai labdalopása és gólja zárta le. A végén a "Szép volt, fiúk" rigmus közepette vonult öltözőbe a magyar csapat.
Mocsai Lajos, szövetségi kapitány: "A koreaiak játékstílusát Európában nem lehet modellezni, és igazából a meccs alatt kell észrevenni azokat a dolgokat, amiben jobbak tudunk lenni. Arra is kellett figyelni, hogy a mi játékunkat se ismerjék ki, ezért az utolsó negyedórában próbáltuk meg azt a kétirányítós szisztémát, ami révén sokkal többet futottunk be a védőik mögé labda nélkül, és ezekből jöttek a ziccerek. Az első félidő azért volt fájó, mert akkor még a ziccereket kihagytuk. A kapusuk ellen is sikerült meglőni azokat a pontokat, amiket nem nagyon tudott védeni. Óriási küzdelemben nyertünk!"
Mikler Roland, a magyar válogatott kapusa: "A védelmünk nagyon jó volt, és azért volt izgalmas a meccs, mert elöl sokat hibáztunk. Sokat kell még javulnunk, de küzdeni nagyon tudunk."
Nagy László, a magyar válogatott játékosa: "Azzal tudtunk nyerni, hogy a második félidőben labda nélkül sokkal többet mozogtunk támadásban. A koreaiak nagyon kellemetlen stílusban játszanak, és idő kellett, mire kiismertük őket. Voltak hiányosságaink, de ezeket szépen lassan kijavítjuk, van rá idő."
