– Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie annak a városnak, amely stratégiája élére a kulturális turizmust helyezi?
– Elsősorban változatosnak, sokszínűnek és érdekesnek kell lennie. A változatosság egyfajta megújulást, folyamatos frissülést takar. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy állandóan figyelemmel kell kísérni a turisztikai divatot, alkalmazkodni kell az elvárásokhoz. Az a jó, ha egy város olyan, mint egy befogadó színház, vagyis sokszínű, és a helyi sajátosságok mellé megszokott, ismert műsort is kínál. Ne csak másoljon, hanem a kor divatját illessze a saját keretéhez, ettől lesz egyedi, de mégis fogyasztható. Azonban kulcsfontosságú, hogy folyamatosan fejlődjön, állandóan újnak, frissnek tűnjön.
Az nagy előny, ha egy város önmagában érdekes, ha vannak olyan épületei, városrészei, amelyek önmagukban, csupán létezésükkel is vonzzák a turistákat, amelyeket jó megnézni, jó sétálni bennük, körülöttük, csak üldögélni előttük. A sikeres épületek, városrészek attraktívak – egyszerre hagyományosak és formabontók. Itt egy kicsit kozmopolitának kell lenni, és el kell szakadni a sémáktól. De mindehhez a tulajdonságokhoz szükséges egy olyan intézményrendszer, amely képes folyamatosan turisztikai terveket készíteni, és ezeket megvalósítani. Képes az ötleteivel megjelenni a piacon, alkalmazkodni a piaci elvárásokhoz, változásokhoz. Képes valóra váltani ötleteit, gyakorlatban megvalósítani elméleteit.
– Mindezeket nézzük meg Veszprémmel kapcsolatban gyakorlati oldalról! Kezdjük azzal, hogy építészetileg mennyire érdekes a városunk?
– Nincs rossz helyzetben. Az utóbbi időszakban sikerrel élesztette újjá régi városrészeit. Gondolok az egykori „Hosszú” utcára (Jókai és Szent István utcák – szerk.) a Kolostorok és kertek nyomvonalára, a Buhim környékére. Veszprém jó életminőséget kínál, lakható, élhető, szerethető város képét mutatja. Igaz, elbírna egy-egy építészetileg karakteres épületet, városrészt – de az is igaz, hogy Magyarországon ritkán, vagy alig vállalkoznak ilyen építészeti akcióra. Talán egyedüli kivétel a pécsi Zsolnay negyed, ahol a belvárost kibővítették ezzel az új területtel, miközben izgalmas, látványos városrészt hoztak létre. De Pécsnek nagyon pezsgő szellemi közege van, sok építésszel, humán értelmiséggel, igényes, gondolkodó közélettel. Graz, Berlin szintén nagy hangsúlyt fektet az újszerű városi megjelenésre. Bátran nyúlnak hozzá a régi épületekhez. Sokszor nem helyi, nem hazai, hanem külhoni szakembert hívnak, mert az biztos másképpen gondolkodik, másképpen lát.
– Sokszínűség, változatosság terén hogyan állunk?
– Veszprémnek itt is jó adottságai, lehetőségei vannak. Táncfesztivál, VeszprémFest, Utcazene Fesztivál – megannyi minőségi, ismert kulturális rendezvény. Itt a nagy kérdés az, mi van akkor, amikor nincsenek ezek a nagy rendezvények. Mit kínál Veszprém a hétköznapokon?
– Mit tanulhatunk, vehetünk át más városoktól?
– Pécsett a gyerekek számára kidolgoztak, írtak egy külön városismertetőt – korosztályoknak megfelelően mást és mást. Így a családot a kicsik vezetik körbe a városban, akik nem unatkoznak, nem passzív szemlélői az eseményeknek, hanem irányítói. Grazban például nem szokványos idegenvezetést tartanak, hanem alkalmazkodnak a különböző érdeklődési területekhez, s ezáltal a város rejtett értékei kerülnek a felszínre. Kecskeméten hihetetlen sok gyerektábor van. Veszprém esetében a legfontosabb, hogy a mostani értékeit megtartva színesebbé, kiegyensúlyozottabbá tegye magát. Ma már nem pár órás város vagyunk, hanem egy napos. Az a lényeg, hogy nyújtsuk az időt. Mert az idő pénz. Minél hosszabb ideig tartózkodik nálunk egy turista, annál több lehetősége van költeni. Az éttermek, vendéglők, fagyizók mellett szükség lenne látványos vállalkozásokra, például sörfőzdére, kézműves boltokra, ahol a vásárló is beszállhat a munkafolyamatba. Azaz a sokszínűséghez sok-sok kreatív ötletre van szükség.
Pethő Imre
Fotó: Kovács Bálint
Forrás: Veszprém Portré / vportre.hu