Két éve a Kolostorok és Kertek projektnek köszönhetően megújult a Séd völgye. Ekkor tárták fel és tették rendbe a területen található elgazosodott romokat is. Koppány András keddi előadásán a kolostor történetét ismertette a feltárás során nyert információk alapján.
A feltárt területen megtalálták egy mára kiszáradt patak-ág nyomait, egy trapéz alapú udvar maradványait, és több templom romjait. Az első épületeket az Árpádok uralkodásának korai szakaszában hozták létre a Veszprémvölgyben. Az egyszerű középkori templomhoz magas, négyzet alapú torony tartozott. Kiderült: az épületegyüttes nagyon hasonlít a korabeli nyugati kolostorokhoz. Ez azért lepte meg a szakembereket, mert azt feltételezték, hogy az I. István király által a görög-keleti apácáknak adományozott területre bizánci mintára épülhetett fel a kolostor. Nem lehet pontosan megállapítani az épületek keletkezésének dátumát, így csak hipotézis marad, hogy a kolostor valóban István korabeli.
A rendelkezésünkre álló információk nagyon töredékesek, de minden jel arra utal, hogy a kolostort nagyjából 30-40 évente renoválták, átépítették. Az egyik ilyen felújításhoz köthető az első magyar építési szerződés, amit 1387. május 5-én kötöttek Konch mesterrel a zárda bővítéséről. Az okiratban részletesen olvasható az apácák által megrendelt új épületszárny minden paramétere. Szintén a XIV. századra tehető az oldalkápolna megépítése, ami alatt egy kisebb altemplom is volt. A régészek feltételezés szerint ezt temetkezési helynek szánták, de nem lehet tudni, hogy kit akartak itt örök nyugalomra helyezni, és hogy végül az illetőt valóban ide temették-e. Mindenesetre az altemplom rövid életű volt, a gótikus templom építésekor elbontották. A késő középkorban készült el a trapéz alakú udvar.
A területen több temetkezési helyet is találtak a régészek. Az egyik ilyen – világi holtakat is befogadó – temetőre később ráépítették a gótikus templomot, míg a középkori templom egyik támfala mellett kialakított sírkertben csak apácákat hantoltak el.
Az apácák 1533-ban a török veszély miatt hagyták el a kolostort, és minden értéküket magukkal vitték. Hogy a stratégiai ponton álló épületeket ne tudják erődítményként használni, a kolostort és a hozzá csatlakozó kiszolgáló épületeket megsemmisítették.
A török veszély elmúltával a jezsuiták kezdtek építkezésbe a területen. Mielőtt azonban templomuk teljesen elkészült volna, Mária Terézia feloszlatta a rendet. A veszprémvölgyi jezsuita templomot végül soha nem szentelték fel, és miután magára hagyták pusztulásnak indult.
A Kolostorok és kertek projekt során a templom boltozatát az eredeti tervek alapján építették újjá, méghozzá az akkoriban alkalmazott technikával. Hasonló mennyezet megépítését modern technológiával dolgozó építési vállalkozók ugyanis nem vállalták el.
A terület helyreállításakor komoly dilemma volt, hogyan tegyék látogathatóvá a romokat? A jezsuita templom esetében a teljes renoválás mellett döntöttek, míg a korábbi romok esetében minimálisan magasították meg az alapokat. Szükséges volt, hogy könnyebben elképzelhetővé, térhatásúvá tegyék a falmaradványokat, ám ennél magasabbra építeni csak a fantáziára alapozva tudtak volna.
Záró gondolatként Koppány András elmondta: az emberi törekvés, hogy az épületeket generációról generációra formálják, a kor igényeihez alakítsák, ma sem változott. Fontos, hogy funkciót találjunk a területnek, különben a romokat újra gaz lepné el.
