Az előadás bevezetőjében elhangzott, jelenleg zajlik Zita királyné boldoggá avatása. Az előadó bemutatta a királyné életét. Elmondta, az uralkodó felesége mindig is hatalmas vallásos hittel, tenni akarással, és hivatástudattal rendelkezett. Ezek mellett lelkesedett a szentek, ereklyék, és szakrális művészetek iránt is. Állítólag Károly királyt nem Zita szépsége, hanem vallásossága fogta meg. Az uralkodói pár fogadalmat tett egymásnak, mely így hangzott: „Egymást kell az égbe, a mennyországba vezetnünk.” Károly és Zita rengeteg szeretettel és törődéssel halmozta el gyermekeit, ami abban a korban felettébb szokatlan volt a nemesi családok körében.
Kovács Gergely
Az első világháború során a királyné vöröskeresztes ápolónőként is segített a sérülteken. Miután megfosztották őket a tróntól, emigrációba kényszerültek. A gyermekeik megdöbbentő módon erre a száműzetésre úgy emlékeztek vissza, mint a családiasság korára. Zita követte Károlyt mikor visszatért Magyarországra, majd ugyanúgy ment utána mikor Madeira szigetére száműzték. Az elüldözött király itt 35 évesen meghalt tüdőgyulladásban, özvegyen hagyva 30 éves feleségét. Itt a pár új fogadalmat tett, miszerint majd találkoznak a mennyországban.
Zita férje halála után gyermekei nevelésének, és a volt Osztrák-Magyar Monarchia országainak segítésének szentelte az életét. Haláláig nem mondott le a trónról, Kovács Gergely ezt a volt királyné hűségének tudta be.
Az előadás második fő alakja Mindszenty József volt. Magyarország utolsó hercegprímása és királynéja között rengeteg közös vonás volt. Mindketten 1892-ben születtek, vallásos nevelést kaptak. Zita királynéban is Mindszentyben is buzgott a hivatástudat és tenni akarás. Mindkét személy életében fontos esemény volt a „felszentelődés”. Mindszenty érsekké avatása, és a királyné megkoronázása, hatalmas hatást gyakorolt a személyiségük fejlődésére. Ugyanígy a szenvedés is meghatározó szerepet játszott az életükben.
Mindszenty a második világháború után a minden erejével azon volt, hogy a Szent Koronát ne hozzák haza Magyarországra, hiszen a Kádár-rezsim még kárt tenne benne, nem beszélve arról, hogy ezzel a gesztussal legitimálnák az elnyomó szocialista rendszert. A hercegprímás, miután el kellett hagynia szülőföldjét, a világ minden országát megkereste ahol éltek magyarok, és igyekezett kapcsolatba lépni velük.
Az előadás után a hallgatóság tagjai megoszthatták gondolataikat az előadással kapcsolatban. A felszólalók - köztük az előadást végighallgató Márfi Gyula érsek is - beszéltek az általuk látott ereklyékről és a kegyhelyekről, amelyek az előadáson szereplő történelmi személyekhez köthetők.