Amit látni nem enged a szem, azt a képzelőerő pótólja. Záporoztak a kérdések minden ketrec és kifutó előtt. A színek, formák, a szokások és az étkezési szokások voltak ez esetben is a legkedveltebb témák. Így jutott el a fehér botos csoport Katához, a tevéhez, aki gondozója és egy csomag keksz társaságában várta, hogy a vendégek kezéből fogyaszthassa el uzsonnáját.
"Ezt látni kellene!" - válaszolt lapunk kérdésére egy hölgy, aki csaknem 20 éve vesztette el szeme világát. Elmondása szerint jó volt újra felidézni azokat a pillanatokat, amikor még látóként váltott belépőt az állatkertbe. Szomorúan adott hangot véleményének, miszerint kevés a szórakozási lehetőség a vakok számára hazánkban. Bízik benne, hogy hamarosan többen is követik majd a veszprémiek példáját és a támogatásokból szerzett pénzeket nem haszontalan beruházásokra fordítják.
Rövid volt a nap, mondták sokan, mikor az út végén vezetőjük búcsút vett tőlük. A hálás szavak és a köszönetnyilvánítások után mindenki szabadon barangolhatott még egy kicsit kisérőjével, mielőtt a csoport lassan, meghatódva hazaindult.
