A polgármester felháborítónak nevezte, hogy ma, több mint fél évszázaddal az események után a megyei napilapban olyan emberek emlékeznek 1956-ra, akik szerint november 5 békés kerekasztal-beszélgetés volt, holott tudjuk, akik akkor összegyűltek épp arról döntöttek, kiket fognak majd elhurcolni. Tiszta vizet kell önteni a pohárba – véli Fábry Szabolcs, ezért is hívott a megemlékezésre olyan szónokot, aki a legapróbb részletekig tisztában van az igazsággal, hiszen hosszú évtizedek óta munkája, hogy vizsgálja a kommunista diktatúra bűneit. Ő dr. Kahler Frigyes, bíró, jogtörténész, a Brusznyai-per című dokumentumkötet szerzője.
Az önfeláldozás időszaka november 4.-én kezdődött
52 évvel ezelőtt tört ki a magyar nemzet, szovjet és kommunista diktatúra karhatalma ellen folytatott véres küzdelme. A szabadságért folytatott forradalom. Leverése után évtizedeken át csend volt, említeni sem szabadott a múltat. Amikor végre ki lehetett mondani az igazságot, a 90-es években megjelentek az első könyvek, dokumentumok, rögtön feltűntek azok, akik el akarták lopni a forradalmat – mondta a jogtörténész. Még olyanok is akadtak, akik szerint az események a KGB-hez köthetők. Több mint 50 évvel ezután, végre tiszta vizet kell önteni a pohárba – fogalmazott dr. Kahler Frigyes. Mindössze három nap alatt az ország minden megyéjében, városában, településén és községében megdöntötték a kommunista közigazgatást és felállították a forradalmi tanácsokat. Erre csak egy nép képes – aki nem bírja tovább magába fojtani: Elég volt! Az önfeláldozás időszaka pedig november 4-én kezdődött, a forradalmat tehát a Brusznyaik és a Tihanyi Árpádok vezették – jelentette ki a Bírói Kollégium elnöke. A mintegy 11 vármegyei koncepciós pereinek felülvizsgálata után dr. Kahler Frigyes egyértelműen állítja: a forradalmárok követelései alapvetően morális kérdéseket érintettek, mint a vallás, a szólásszabadság, a sajtószabadság, csak ezt követte a független bíróság és a gazdasági kérdések. Egyes állítások szerint a cél egy javított szocializmus volt, ami kizárt, hiszen abba több párt léte és a jelzők nélküli szabadság nem fér bele.
Kiknek a forradalmáról beszélünk, amikor 56-ra emlékezünk – tette fel a kérdést Kahler.
A 3000 forradalmár nagyobbik fele ipari munkás volt és a
megtorlások áldozatainak mindössze 2 százaléka számított úgymond
osztályidegennek. Cinikus és gyalázatos volt a lefolytatott perek forgatókönyve
– mondta a szónok. Hiszen minden akkori állítással ellentétben a ballisztikusok
vizsgálatai például a salgótarjáni sortűz kapcsán is megállapították, az oroszokra senki sem lőtt, akárcsak
Veszprémben. 1992-ben épp Kahler Frigyes találta meg ezeket a jelentéseket,
melyeket akkor, a pufajkások elleni perek idején eltüntettek. Így születhettek
gyalázatos ítéletek, oly enyhék, mint a tyúktolvajok esetében, hat hónap
felfüggesztett börtönbüntetés. Szintén igaztalan az az állítás, hogy a
kivégzésekkel meg kellett várni, míg az elítéltek betöltötték 18 éves korukat,
hiszen ezen korhatárt 16 évre módosították. Ha valaki életfogytiglant kapott és
fellebbezett, biztos volt a súlyosbítás, s az elítélt nem kerülhette el a
halált. Azt is látni kell – fogalmazott a koncepciós perek kutatója – hogy a
felelősség áthárítása a szovjetekre, szerecsenmosdatás volt. Felelősek, akik
vezényletével végrehajtották az ítéleteket, vagyis Kádár, Münnich, Apró és
Marosán, akárcsak a bírák, akik meghozták és kimondták az ítéleteket, bűnösök
az ítéleteket végrehajttató katonai vezetők, és a végrehajtó pufajkások, akik
elvesztek a névtelenség homályában. Bűnük viszont nem évül el.
A Művelődési Házban tartott megemlékezést, a kisiskola
tanulóinak szerkesztett irodalmi műsora zárta, melyet Heroldné Borbély Magdolna állított össze és tanított be a kicsiknek.
Az 56-os emlékműig égő fáklyákkal vonult a száz főt is meghaladó emlékező tömeg, ahol dr. Horváth Zsolt országgyűlési képviselő mondott beszédet, majd a Fidesz, az önkormányzat, a német kisebbségi önkormányzat és civil szervezetek elhelyezték a megemlékezés koszorúit.
1956 története, jelentése és jelentősége mindig megosztotta az embereket – fogalmazott a politikus – mely által úgy tűnik, mintha kétféle Magyarországban élnénk. A rendszerváltás után azt hitték, ez majd megváltozik, de nem így lett. 2008-ban újra az az érzése támad az embernek, nincs egység e kérdésben, melyet a két évvel ezelőtt történt események csak tovább erősítenek – mondta dr. Horváth Zsolt. Mit tehetünk, mi a feladat? – tette fel a kérdést a képviselő. Legyünk tisztában a történtekkel, olvassunk hiteles irodalmat, hallgassuk meg azokat, akik személyes tapasztalataik után az igaz történeteket mesélik el: a nagyszüleinket, szüleinket és emlékezzünk. Emlékezzünk, és ne feledjük a múlt tanúságát – mi szerint a bajban, csak magunkra számíthatunk.
