Azt kívánom, hogy legyünk sokkal bátrabbak mostantól! Ne féljetek! - hallottuk. Legyünk bátrak megnyílni egymás előtt, vállalva akár gyengeségeinket, hibáinkat, csüggedésünket! Legyünk bátrak egymásba szemébe nézni, összekapaszkodni! Legyünk bátrak dönteni, és vállalni a felelősséget dolgainkban, otthon is, a munkahelyen is, az életben is! Legyünk bátrak rögtön megragadni a feladatokat, és határozottan előre lépni!
Legyünk igényesek, önmagunkkal szemben pedig kíméletlenek! Nézzünk szembe a saját dolgainkkal, a homokra épült házaink helyett építsünk sziklára várakat! Ne keressük a másik hibáit, de lássuk be, hogy lejárt az álcselekvések ideje! Szűkölhetünk, hogy változtatnunk kell a jó kis, biztonságos, kompromisszumos, összekacsintós dolgainkon, hogy megússzuk még az elkövetkező időt, de nincs tovább már erre lehetőség! Nem várhatjuk, hogy mások tartsanak el bennünket! Egy "íróasztalunk" van, azon nekünk kell kell megírni a házi feladatot becsülettel, saját anyagból, vállalva a leírtakat, amit és ahogy teszünk, mondunk, gondolunk!
Nincs idő! A mulasztások korszakainak véget kell vetni! Mindezt hittel, szeretettel, boldogsággal, reménnyel, bizakodva egymásban! És ha képtelenek vagyunk összekapni magunkat, méltók lenni a nagy elődökhöz, igazi gondoskodást nyújtani a jövő nemzedékeknek, legyünk bátrak magunkba nézni és lelépni a színről, van sok rászoruló embertársunk, aki segítséget vár, van más munka is bőven, ahol jól szolgálhatunk! Legyünk bátrak tisztességesnek lenni, jónak lenni, szeretni a párunkat, környezetünket, ellenségeinket, városunkat és hazánkat! Megnyitni a szívünket, felnyitni a szemünket! Vállalni az adrenalin emelkedését, egy kis izzadtságot, a holtpontokat, a befektetett munkát, A BEFEKTETETT MUNKÁT! Nekem kell kezdeni, Neked kell kezdeni, Önnek és Mindannyiunknak! Gyáva népnek nincs hazája! "A vonat nem vár, elindult már...!"
