A Szövetséghez való tartozás a működéshez való alapvető feltételeket biztosítja ugyan az iskola számára, de korántsem old meg minden problémát. Néhány számadat összehasonlításképp. A Világszövetség székhelyének is otthont adó Angliában évente körülbelül 700 kutya kerül kiképzésre és átadásra, a kiképzéssel foglalkozó létesítmények pedig városrésznyi helyen terülnek el. Magyarországon nagyjából évi 20 kutyát adnak át, ami jelenleg azt jelenti, hogy a hazánkban élő körülbelül 20 ezer vak emberből mindössze 124 rendelkezik vakvezető kutyával.
Természetesen nem minden vak szeretne vakvezető kutyát. Ugyanúgy, mint a látóknál, itt is sok a bizalmatlanság, és a megfelelő tájékoztatás hiányát is tapasztalhatjuk. Ugyanakkor a kutyát igénylőknek 2-3 év a várakozási idő. Sokan sajnos azért nem vállalnak vakvezető kutyát, mert nem tudják fedezni a havi minimum 5-8 ezer forintos tartási költséget. Az iskola ugyan ingyen biztosítja az állatorvosi ellátást, azonban a kutya fenntartási költségeire a vakok semmiféle támogatást nem kapnak.
A gyakorlati életben rengeteg előítélettel kell megküzdenie kutyának és gazdájának egyaránt: habár törvény mondja ki, hogy a vakvezető kutya mindenhová elkísérheti gazdáját, mégis sok az olyan létesítmény, ahonnan egyszerűen kiutasítják őket. Hogy egy pozitív eredményt is említsünk: a közelmúltban sikerült elérni azt, hogy a Malév járatain a vakvezető kutyák immár nem bezárva, hanem külön ülésen a gazda mellett utazhatnak!
A Szövetség szerződést köt a kutyát igénylő gazdával, örökös használatra. Ilyen formán a kutyához jutás költsége 10 ezer forint, amely jelképesnek tekinthető, hiszen már a kutyával adott speciális felszerelés térítési költségét sem fedezi. Ugyanakkor egy képzett vakvezető kutya reális értéke 1 millió 500 ezer forint közötti összegre tehető. Ezzel magyarázható, hogy a magánkiképzők kutyáikat külföldön értékesítik és a csepeli iskola az ország egyetlen hivatalos vakvezető kutyakiképző intézménye.
Jelenleg a labradort és a golden retrievert tartják a legalkalmasabbnak a feladatra, szemben a korábbi gyakorlattal, amikor a vakvezető kutyák között a német juhászok voltak a legelterjedtebbek. A labrador és a golden retriever azonban kevésbé hajlamos az agresszióra, nem dacos a természete, jutalomfalattal könnyebben motiválható, rajong az emberekért, gyermekszerető, és főként a rövid szőrű labrador esetében, gondozása is egyszerűbb.
A kiképzés során a kutyák elsajátítják a vezető munkát a tanpályán és az utcai közlekedésben, valamint gyakorolnak a tankocsival, melynek segítségével megismerik azokat a távolságokat mind függőleges, mind vízszintes irányban, melyekre a későbbiek során a gazda vezetésekor ügyelniük kell.
A kiképzés utolsó két hónapja során kerül sor a leendő gazda kiválasztására. Minden esetben megpróbálnak a kutyához választani gazdát és nem fordítva. A kiválasztás során a kutya érdekeit az iskola képviseli. A kiválasztás főként temperamentum és lelki tulajdonságok alapján történik, a leendő gazda igényeinek, körülményeinek, adottságainak figyelembevételével. Az igénylő először is kitölt egy négy oldalas igénylőlapot, amelyen rejtett kérdések segítségével próbálják felderíteni a fontos részleteket. Az igény először a megyei szervezethez kerül, akik személyes felmérés keretében környezettanulmányt készítenek. Az igények besorolása pontozásos rendszerben történik a Vakvezető Kutyával Közlekedők Szakosztálya két elnökségi tagjának segítségével.
Ezután következhet a személyes ismerkedés. A leendő gazdának több kutyát is mutatnak, miközben megfigyelés alatt tartják mozgását, a kutyához való hozzáállását. Amennyiben sikerül megfelelőnek tűnő kutyát találni, a leendő gazdát arra kérik, hogy a kiképzés utolsó két hónapjában rendszeresen járjon be a kutyához.
A kiképzés utolsó része, a kéthetes átadó tanfolyamból áll, amikor a leendő gazdák beköltöznek az iskolába (erre a célra négy fürdőszobás szoba áll rendelkezésre, összesen nyolc fő számára) és két héten keresztül egyfolytában ők foglalkoznak a kutyákkal. Az együtt töltött idő során a gazdának a vezetői munka mellett a fegyelmezés és gondozás feladatait is el kell sajátítania. Szerencsére ritkán fordul elő az, hogy a kiválasztott gazdajelölt és a kutya mégsem tud együtt dolgozni, mert hiányzik az ehhez szükséges nagyfokú összhang.
A vakvezető kutyák általában 8 éves korukban "vonulnak nyugdíjba". Az igen nagy fizikai igénybevételtől általában csípőkikopás, izomgyengeség léphet fel; a sérülés szerencsére igen ritka. Jelentős problémákat okozhat a túltáplálás is, ami gerincbántalmakhoz, illetve a láb- és a szívpanaszokhoz vezethet.
A nyugdíjas kutyusokat időnként maga a gazda tartja meg; amennyiben erre nincs lehetősége, visszaadja az iskolának, és másik kutyát igényelhet. Ezekben az esetekben az iskola próbál új gazdát keresni a kutyának.
Aki támogatni kívánja az iskolát, az a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének juttathatja el pénzadományait, megjegyzésként feltüntetve, hogy a felajánlás a Vakvezető Kutyakiképző Iskola részére történik.
