Hogyan kerültél ide a Pannon Egyetemre?
Amikor leérettségiztem 2001-ben, akkor jelentkeztem ide angol szakra, és fel is vettek az akkor még Veszprémi Egyetem Tanárképző Karára. Másodévesként láttam, hogy nem lesz elég egy szak, ezért felvettem a magyar szakot is az angol mellé, és közben annyira megszerettem az itteni légkört, hogy úgy gondoltam, érdemes folytatni a tanulmányaimat, és itt dolgozni a Magyar Nyelvtudományi Tanszéken. A magyaros tanulmányaim befejeztével beadtam a jelentkezésemet a doktori iskolába, majd három év doktoranduszi tanulmányok után leszigorlatoztam, megvédtem a disszertációmat, és óraadóként folytattam az itteni pályafutásomat.
Már 2005 óta tanítok az egyetemen óraadóként: először a külföldi hallgatóknak voltam magyar tanára. Ezután demonstrátorként, de még hallgatóként szakirányos órákat, a kontrasztív nyelvészeti szakirány tantárgyait kezdtem el oktatni, majd ösztöndíjas doktoranduszként alapozó tárgyakat, nyelvtörténetet és finnugrisztikát. Ennek a folyamatnak az eredményeként tavaly november elejétől lettem kinevezve tanársegéddé.
Mióta foglalkoztat a nyelvészet és a pedagógia?
Ez érdekes kérdés, mert eredetileg az irodalom foglalkoztatott, főleg elsősként Horváth Géza tanár úr órái kötöttek le nagyon, rajongtam a szemináriumaiért, lenyűgöző előadó. Mikor már komolyabb nyelvészeti órákat kezdem el hallgatni, például angol fonetikát Szentgyörgyi tanár úrnál, a finnugrista tárgyakat Bogár Edit tanárnőnél, illetve nyelvtörténetet Révay tanárnőnél, akkor egyszerűen magával ragadott a nyelvnek a világa, a nyelv rendszere, a logikája.
A kutatásom témájának is külön története van. Én magyar népi gombanevekkel foglalkozom nyelvészeti szempontból, amin mindenki csodálkozik, hogyan lehet nyelvészként ilyen témát választani. Az én esetemben ez nem olyan furcsa, mert biológia tagozatos gimnáziumban végeztem, és ha valaki kutatási témát választ, akkor az a legfontosabb, hogy olyat válasszon, ami igazán érdekli, és lemondások árán is küzd érte a kutatás során. Révay Valéria tanárnő az egyik nyelvtörténet vizsga után megkérdezte tőlem, szeretnék-e tudományos diákkörben részt venni, és miután igent mondtam, tudván, hogy érdekel a biológia elirányított Szabó T. Attila botanikus professzorhoz, aki az irodájában leemelt a polcról egy 16. századi kódexet, amelyben gomba akvarellek találhatók, és ezeken a festményeken magyarul, németül és latinul fel voltak tüntetve a gombák nevei. Szerelem volt első látásra, és azóta is ezzel foglalkozom.
A pedagógia a másik fő vonulata a kutatásaimnak, mert mint már említettem, 2005 óta foglalkozom magyar mint idegen nyelv tanításával, amellyel szintén próbáltam kicsit mélyebben foglalkozni. Ezen belül a bátorító pedagógiával foglalkozom, amelyet régebben itt a Pannon Egyetemen tanultam, valamint a különböző tanítási metódusokkal a magyar mint idegen nyelv tanítása terén. Mindig azt szoktam mondani, hogy a második legszebb foglalkozás külföldieknek magyar nyelvet tanítani, az első természetesen az, amikor az ember saját gyermekét tanítja magyarul. Nagyon rajongok ezért a munkáért, egészen különleges érzés, amikor beülünk egy teára külföldi barátokkal, és tudod, mi az a szókincs, amellyel el tud veled csevegni magyarul. Kicsit tartanak a magyar nyelvtől a külföldiek, mert más, mint a többi indoeurópai nyelv, egy németnek, vagy egy angolnak nehezebb megérteni azt a fajta gondolkodásmódot, amelyet a mi nyelvünk kifejez, mint például egy finnek. Azt mondják, ha a magyar gyerekek is először finnül tanulnának, könnyebb lenne megérteniük azt a nyelvtani rendszert, mint az angolt vagy a németet.
A magyar nyelvtanulásnál az egyik legnehezebb az, hogy viszonylag később indul el a beszéd társalgási szinten. Míg az angolban pár nap után az ember már el tud beszélgetni, tud kérni a büfében valamit, a magyarban ez egy kicsit nehezebb.
Az Erasmus koordinátori szerepe, a HÖK külügyi bizottságának elnöki tisztsége hogyan lettek a pályafutásod részei?
Nagyon természetes módon kerültem be a HÖK külügyi bizottságába, mert 2005 tavaszán Erasmusos hallgató lettem Finnországban, és amikor hazaértem, az volt az első dolgom az egyetemen, hogy megkerestem az akkori külügyi bizottsági elnököt, Pór Sárát, és megkértem, hogy hadd legyek mentor lehetőleg egy finn hallgató mellett. Amikor elkezdtünk beszélgetni, mondtam, hogy magyar szakos hallgató vagyok, és kiderült, hogy a külföldi hallgatók éppen akkor vesztették el a magyar tanárukat. Megkérdezte, nincs-e kedvem nekik magyart tanítani. Akkor szeptemberben elkezdtem oktatni az akkori Erasmusosokat, és lassan annyira sokat foglalkoztam velük, hogy én lettem a fő mentoruk, és megkértek, hogy legyek a bizottság tagja. Sára látta bennem a lehetőséget, és végül rábeszélt a bizottság elnöki tisztségére, így 2006-tól kezdve négy éven keresztül vezettem a bizottságot.
Az egyetem keretein belül milyen programok szervezésében veszel rész?
Nagyon szerencsésnek érzem az ide járó hallgatókat, mert – ahogy én látom – karunk tevékenységének egyik fontos irányvonala a tehetséggondozás. Támogatják azt, hogy különböző diákköröket hozzunk létre: például a mi tanszékünkön is nagyon aktív nyelvtudományi diákkör folyik, hetente, kéthetente találkozunk. Emellett egy finnugor kört is szerveztem a korábbi években, amelynek célja, hogy a hallgatókat jobban belevonjuk a tudományos életbe, és hogy más szemszögből tekinthessenek a nyelvészetre, ne csak az órai tananyagon keresztül.
Karunk most már a középiskolások felé is nyit. Tavaly első alkalommal szerveztük meg a „LéPÉselőny” nyári táborunkat az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával. Ez június végén egy ötnapos tábor volt, ahova jórészt veszprémi középiskolásokat vártunk, de érkeztek Tatáról és Dunakesziről is diákok. Ezalatt a pár nap alatt a lelkes tanárok a szabadságuk rovására tartottak fiatalokat lekötő szakmai előadásokat. A tábort a későbbiekben is meg szeretnék szervezni, már gondolkozunk, milyen programokkal lehetne legközelebb csábítani a környékbeli középiskolásokat. Emellett folyamatosan tartjuk a kapcsolatot azokkal is, akik itt voltak tavaly, és a mostani egyetemi nyílt napon február 13-án egy külön programmal kedveskedtünk nekik.
Én nagyon fontosnak tartom, hogy az egyetemen ne csak tanuljanak a hallgatók, hanem részt vegyenek az egyetemi élet egyéb színterein is, ezért szoktunk szervezni a tanszéken kirándulásokat, filmvetítéseket, valamint mindig arra biztatom a hallgatókat, hogy vegyenek részt a külföldiek mentorálásában vagy a Közművelődési Titkárság rendezvényein.
Milyen egyéb tevékenységeid vannak az egyetemen kívül?
Mint általában az egyetemi oktatók, több szakmai bizottságban és szervezetben dolgozom. Tagja vagyok a VEAB-nak, akikkel rendszeresen szoktunk üléseket tartani, illetve előadásokat szervezni, és ezeket igyekszünk népszerűsíteni. A veszprémi civil életből is megpróbálom kivenni a részemet a Magyar-Finn Egyesület aktív tagjaként, ami nem csak hasznos, de szórakoztató hozadékokkal is együtt jár. Az egyesület révén személyesen ismerem a lappföldi Mikulást. Tavalyelőtt történt, hogy bementünk a Megyei Könyvtárba teázgatni a Mikulással, és az SZTK-nál parkoltunk le, én lemaradtam vele kettesben beszélgetni, és egyszer csak azt vettem észre, hogy megállt az úton a zalaegerszegi busz, és később döbbentem rá, hogy azért, mert a Mikulással sétálgattam, és végignézte az egész busz, ahogy átkeltünk az úton. Elég vicces szituáció volt.
Emellett tagja vagyok a Beythe Társaságnak, amely Magyarország történeti természetismereti tudósait foglalja magába, én vagyok a társaság bibliográfusa. Velük azon munkálkodunk, hogy összetartsuk azt a kutatótársadalmat, tudóstársadalmat, akiket érdekel a természettudomány, illetve ehhez kapcsolódó tudományágak, például a nyelvészet is.
A Magyar Nyelvtudományi Tanszék külföldi kapcsolatainak kiépítésében és ápolásában nagy szerepet vállalsz. Milyen terveid vannak ezzel kapcsolatban a jövőben?
Révay Valéria tanszékvezető asszony nyugdíjba vonulása után én vettem át a tanszékünk Erasmus koordinátori tisztségét, bár már korábban is aktívan részt vettem ezekben a munkákban, mert a múltamból adódóan átlátom az Erasmus programot. Több kapcsolatot az én közbenjárásommal kötöttünk meg a tanszéken. Az észt Erasmusos kapcsolatunk egy buszon kezdődött. 2008-ban a város küldöttségeként voltunk Tartuban egy virtuális dolgokról szóló konferencián, és a Tallinn és Tartu közötti buszon beszélgettünk egymással magyarul, és megszólított minket egy hölgy magyarul, érdeklődött felőlünk. Bemutatkozott, Anu Nurknak hívják, a tartui egyetem finnugor tanszékének a munkatársa, ahol magyart tanít. Megbeszéltünk vele egy találkozót, ahol felvetettem, hogy építsünk ki Erasmus–kapcsolatot, és mint kiderült, ő is gondolt már erre, így két héten belül létrejött a megállapodás. Azóta több hallgatónk és kolléga járt Tartuban ösztöndíjjal, illetve tavaly egy éven keresztül hallgatónk volt Sälly Salusoo, és Nurk tanárnő is tartott nálunk előadásokat.
Nagyon fontosnak tartom, hogy minél több hallgató vegye rá magát, hogy külföldön töltsön el fél-egy évet, mivel alapvető már a mai piacokon, hogy az ember idegen nyelveket beszéljen, és képes legyen multikulturális közösségben mozogni. Ennek legegyszerűbb módjának tartom az Erasmus–programot.
Szeretném elérni azt is, hogy partnerintézményeinkből is minél több hallgató érkezzen, hogy felismerjék, miért érdemes és pozitívabb Veszprémben tanulni, mint például Budapesten. Nincs gond azzal, hogy ha valaki a Magyarországon tanulást hall külföldön, egyből Budapestre asszociál, hiszen gyönyörű és mozgalmas város. Viszont Veszprém egyedi város a Balaton közelsége miatt, valamint az egyetemen egészen másfajta közösség fogadja az ide érkezőket, külön mentorokat kapnak, és az oktatók is külön foglalkoznak velük.
Természetesen további kapcsolatokat is szeretnék kiépíteni. Általában ez úgy működik, hogy külföldi kutatóbarátainkat kérdezzük meg, köthetnénk-e megállapodást, így sokkal aktívabb és életszerűbb kapcsolatok alakulhatnak ki. A jövőben én arra látok lehetőséget, hogy Kolozsvárral bővítsünk, valamint én nagyon szeretnék Németország felé nyitni.
Halmay Gábor interjúja
