A forradalom hősi halottaira emlékeztek a veszprémi várban / Erőszak és névtelen bűnösök 56-ban, és 50 évvel azután

2008. november 4. 23:59

Az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halottait gyászolták a megemlékezők november 4-én este a veszprémi várban, dr. Brusznyai Árpád emléktáblájánál. 52 évvel azután, hogy a szovjet tankok bevonultak az országba és hadüzenet nélkül támadtak rá hazánkra, hogy vérbe fojtsák a szabadságért harcot vívó forradalmat.

1956. november 4-én moszkvai idő szerint hajnali 6 órakor, magyar idő szerint, hajnali 4 órakor 8 harckocsi, 2 lövész, 2 légvédelmi tüzér, 2 deszant hadosztály, 60.000 szovjet katona csapott forgószélként a maroknyi magyar csapatra. Egyenlőtlen harcban – kövekkel és molotov koktélokkal felszerelkezett hazájukat, annak néhány napos szabadságát védelmező fiatalokkal állt szemben a felbőszült orosz sereg. Dáviddal szemben Góliát…vérbe fulladt a forradalom. Nem maradt más utána, mint vértől vöröslő utcák – emlékeztek az 52 évvel ezelőtt történtekre a szónokok.

Berkes János, a KDNP legfrissebb tagja Nietzsche modern ateista gondolataival emlékezett.

„Megöltük Istent, Isten-gyilkosok vagyunk. Gyilkosok közt is a legnagyobb gyilkosok.” Isten halála az ember halálát hozza magával, állattá vedlik vissza – ez történt 1956, november negyedikén, mondta Berkes János.

A megemlékezés főszónoka, Bernáth Ildikó országgyűlési képviselő párhuzamba állította a forradalom eseményeit a két évvel ezelőtt történt rendőri brutalitással, s napjaink aktuálpolitikai eseményeivel. Ma azokra emlékezünk, akiket 52 évvel ezelőtt börtönökbe zártak, agyonvertek, kivégeztek, vagy épp lemészároltak…mert kötelességünk megemlékezni róluk, mondta a politikus. Akkor voltak, akik bitófán végezték. Akadt, akit már holtan húztak fel, mert már előtte agyonverték, és volt olyan fiatal lány, akit fához állítottak, majd egy egész sorozatot a fejébe eresztettek, s hajának foszlányai a fán még évekkel később is tanúskodtak a borzalmakról. Kádár János embertelenségére utal, hogy amikor a jelentésekben az állt, túlzsúfoltak a börtönök, Kádár minőségi munkát, vagyis több halálbüntetést követelt. Ez történt Pap János szorgalmazására Brusznyai Árpáddal is, akit első fokon életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek, majd azt súlyosbították kötél általi halálra – szögezte le Bernáth Ildikó. A képviselőasszony felidézte a Veszprém Megyei Forradalmi Tanács elnökének felesége által írt 301-es parcella című írását, melyben az úgy fogalmaz, hisz a rehabilitációban, hogy fény derül az igazságtalanságra, s férje hamarosan kiszabadulhat majd.

Nem így lett. A névtelen halottak ma jeltelen sírokban fekszenek a 298-as, a 300-as és a 301-es parcellában, ahová a családok sokáig még egy szál virágot sem vihettek. Elmaradt a felelősségre vonás és a bocsánatkérés is – mondta a képviselő – ugyan úgy, ahogy 2 évvel ezelőtt is, amikor a forradalom fél évszázados jubileumán rendőri brutalitás mocskította be a megemlékezést. Ismét nincsenek bűnösök, hangsúlyozta Bernáth Ildikó. Majd felidézte azt a sajtóban megjelent tudósítást, mely az egyetlen vádemelésig eljutott rendőr felmentéséről számol be. Senki nem látott és nem hallott semmit, amikor csattantak a gumilövedékek – emlékeztetett a szónok. Döbbenetének adott hangot, amiért ez ma, 2008-ban megtörténhet Magyarországon, s szintén megtörténhet, hogy ma is ott üljön a parlamentben az a szocialista képviselő, aki 18 évvel a rendszerváltás után a forradalmárokat nyilas hordának, csőcseléknek nevezte. Ez ma lehetséges, Magyarországon, ahogy az is, hogy egy olyan miniszterelnök vezesse az országot, aki egyértelműen kimondta, hogy éveken át hazudott, majd olyan adósságba sodorta az országot, amire még Kádár János sem volt képes – jelentette ki Bernáth Ildikó. Végezetül XVI. Benedek pápa szavaival zárta gondolatait, miszerint a jognak védenie kell a szabadságot, s azok, akik jogtalanságot szenvedtek el, és életüket adták a szabadságért kegyes emlékezést érdemelnek.

Forró Pál, a KDNP helyi elnöke is aktuálpolitikai kérdéseket hozott fel. Először Antall Józsefet, Csengey Dénest, Varga Lászlót és Kovács K. Gábort említette, akik már elmentek, majd Giczi Györgyöt, Mécs Imrét és Dávid Ibolyát sorolta fel, akik, amint fogalmazott, úgy döntöttek, hogy más osztályba költöznek. De tanár úrnak jelentem, az osztálylétszám egyre bővül – fogalmazott Forró Pál, utalva ezzel is Csaba Ferenc versére. A hetes megkésett jelentése című költeményt Horváth György színművész tolmácsolta a megemlékező tömegnek. Dr. Brusznyai Árpád özvegyének kérése volt, hogy ez a vers egyszer nyilvánosan is elhangozhasson.

A megemlékezésen név szerint sorolták fel az 56-os forradalom és szabadságharc minden veszprémi áldozatát, majd az 56-os Szövetség, az Önkormányzat, a Fidesz, a Munkástanácsok, a KÉSZ és a KDNP elhelyezték a megemlékezés koszorúit Brusznyai Árpád emléktáblájánál.