− Térjünk vissza egy pillanatra a kezdetekhez. Honnan jött az ötlet, hogy indulj diákrektorként?
Annak idején anglisztikás és környezetmérnök szakos hallgatókból alakult meg a kettes csapat, majd ez a mag szeptemberben tartott egy gyűlést, hogy ki legyen az új jelölt. Tulajdonképpen már a nyáron és az előző VEN ideje alatt bontakozni látszott a dolog, hogy én vállaljam el ezt a posztot. Egy kicsit féltem tőle, mert ez mégis csak a XXV. jubileumi VEN, úgyhogy nagy volt a nyomás és picit frusztráltan is éreztem magam, hogy itt majd nagyon kell teljesíteni. Végül cserépszavazással döntöttük el, hogy ki legyen a jelölt, aztán pedig lemásztunk a tetőről.
− Mit érzel most, hogy végül elnyerted a diákrektori címet?
Frenetikus, ami itt folyik. Olyan érzelemvilág van még bennem, hogy hirtelen nem is tudom, mit adjak ki. Egyszerre nevetek, sírok, kiabálok, egyelőre még nem is tudom feldolgozni mindezt. Fantasztikus csapatom van, és az, hogy nyertem, az ő érdemük is, nagyon hálás vagyok nekik.
− Milyennek láttad az esélyeidet az elmúlt napokban?
Több visszajelzés, megjegyzés is érkezett a napokban, például hogy nagyon ügyes volt a főműsorunk, jók voltak a zenéink, a beszédek, és nagyon lelkesített mindenki, akivel a VEN alatt találkoztam. De – és ezt nem közhelyként mondom – iszonyatosan szoros lehetett a verseny, hiszen egy olyan tizenöt fős jelölt – és kortes brigáddal versenyeztünk együtt, akik előtt le a kalappal.
− Összességében mit adott Neked a VEN?
Nagyon sok jó embert ismertem meg a VEN alatt, és remélem, hogy ez csak folytatódni fog ezután. Imádom a VENt, rengeteget szórakoztam, a verseny alatt gyakorlatilag súroltuk de talán inkább át is léptük a hülyeség felső határát. Ráadásul csütörtökön volt egy külön egyéni produkcióm is – sajnálom, hogy ezt nem vették fel telefonra vagy kamerára. Ez arról szólt, hogy a csapatkocsmában a DJ pult mellett a létrán terpeszben álltam és egyensúlyoztam, amikor az egyik léc eltörött, én pedig úgy ahogy voltam, csípőből levertem az összes töményes üveget a pultról. Szerencsére sok anyagi kár nem keletkezett és személyi sérülés sem történt, én még nem érzek fájdalmat, bár lehet, ha kipihenem magam, fogok.
− Mik a céljaid a továbbiakban, mire számíthatunk tőled diákrektorként?
Igazság szerint ezzel a kérdéssel még nem igen foglalkoztam. Egyelőre fel kell dolgoznom ezt az élményt. Szükségem lesz egy jó nagy pihenésre a jövő héten, valamint az egyetemmel is foglalkoznom kellene, előtte pedig kiszellőztetni a fejemet, mert jelenleg még tele van mindennel. A diákrektori teendőimen még nem gondolkodtam el, de majd az élet hozni fogja, hogy mit kell csinálnom és hol kell helytállnom. Remélem, hogy méltón tudom viselni ezt a címet, és nem hozok szégyent sem az egyetemre, sem a veszprémi hallgatókra. Erre nagyon oda fogok figyelni.
