Jamie intenzíven jelen van, ingázva Írország és Magyarország között, valamennyi formációja él, és zenél. Veszprémbe "Egyszálgitár" koncertjével látogat csütörtök este az Oliva Kert-be, ebből az alkalomból beszélgettünk vele.
-"Egyszálgitár koncert". Ez valami új dolog?
- Sokáig kerültem az ilyesfajta szóló koncerteket, mert hiányzik belőlük az a fajta biztonságérzet, amit egy csapat ad. Mostanában viszont egyre jobban szeretek így játszani, mivel az, amitől félek, tulajdonképpen töltést ad az egésznek. Nem tudok elbújni virtuóz szólók és hangos dobok mögé, így tisztán, meztelenül kerül előtérbe egy-egy dal igazi, eredeti érzelmi mondandója. Ezeknek a daloknak a nagy része eleve úgy született, hogy egyedül ültem valahol egy akusztikus gitárral, és kiénekeltem magamból azt, amit éppen éreztem. Ilyenek ezek a koncertek is.
- Többszázas, többezres nézőterek után most 50-100 ember előtt, egy kertben játszol. Miben más a kettő?
- Nagy szinpad, kis szinpad: Nehéz lenne választani, mert mindkettőnek megvan a maga bája. Természetesen nagyon jólesik több ezer táncoló ember előtt hangosan dübörögni egy nagy színpadon, viszont az akkor inkább a hangerőről , a látványról szól, ami az intimitás rovására megy. Kis koncerteknél sokkal nagyobb az esély arra, hogy bensőséges, személyes hangulat alakuljon ki, ahol minden ottlévő úgy érezheti, hogy csak neki énekelek. Arról nem is beszélve, hogy néha jólesik, hogy nem kell túlordítani a dobost, és így sokkal több finomságot vihetek bele az éneklésbe.
- Veszprém mit jelet neked?
- Veszprém egyértelműen az egyik kedvenc helyem Magyarországon. Rendkívül sok kellemes emlékem és maradandó élményem fűződik a városhoz. Az Utcazenén szinte minden évben fellépek valamilyen formában – ez szerintem Magyarország egyik legkellemesebb fesztiválja. A saját zenekarommal is rengeteget koncerteztem Veszprémben, de volt szerencsém több helyi formációval is fellépni. A Rekettyés Dalkör koncertje után a Veszprém Televíziónak adott, már igencsak 'jó hangulatú' interjúm mindenképpen sajtókezelési csúcspontnak számít a karrieremben, az utóbbi évek Rubber Puppet-tal közös fellépéseinek pedig nem csak szép zenei emlékeket köszönhetek, hanem igazi barátságokat is. Legutóbb pedig kétszer is felléptem a Rozé Rizling Jazz Napokon, ami szintén egy kiváló kis fesztivál.
-Visszaköltöztél Írországba, miért?
- Amióta visszaköltöztem Írországba, nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok. Több olyan oldala volt már a magyarországi karrieremnek, amit nem élveztem, és úgy éreztem, nagyon elvesztem az erdőben. Így, hogy nyertem egy kis távolságot, újra azokra a dolgokra tudok fókuszálni, amik miatt zenész lettem anno, nevezetesen a koncertekre és a stúdió munkára. Nem vállalok el mindent, nem járok televíziókba, rádiókba műsoridőt kitölteni, és csak ott koncertezek, ahol igazán kedvem van. Így újra kedvből, nem pedig muszájból zenélek - és ezáltal talán jobban is, de azt majd a közönség eldönti.
