Könnyek és nevetés – a legenda elbúcsúzott

Tizennégyszeres magyar bajnok, tizenkétszeres Magyar Kupa-győztes, KEK-győzes, BL-döntős a Veszprémmel, a magyar válogatott színeiben kétszeres olimpiai negyedik, vb-gólkirály – a bakonyi megyeszékhelytől tizenhat (!) esztendő után búcsúzó Perez Carlos kiemelkedő sikerei számokban és trófeákban. Elképesztő szerénység, a sportág iránti alázat és rendíthetetlen klubhűség – ezek pedig azok az emberi tulajdonságok, amelyek Csárlit – páratlan fizikai adottságai mellett – a klub ikonjává, a bakonyi szurkolók egyik legnagyobb kedvencévé emelték.

A klub a 41 esztendős sportoló érdemeihez méltó búcsúmérkőzést, illetve ahhoz dukáló körítést varázsolt a Veszprém Arénába vasárnap délután. Bár a világválogatott eredetileg bejelentett névsorából többen nem érkeztek meg a találkozóra, így is igazi sztárparádét láthatott a kilátogató ötezer néző. Az olimpiai- és világbajnokok extraklasszisok közül a legnagyobb tapsot a volt csapatkapitány, Dejan Peric kapta. Legvégül pedig magát az ünnepeltet, Perezt mutatta be a szpíker, akit óriási ovációval és percekig nem szűnő vastapssal fogadtak a szurkolók.

A távozó ikon a szurkolók, a játékvezetők a sportági szövetség és a MOB képviselőitől egy-egy emléktárgyat, Porga Gyula polgármestertől pedig Pro Urbe érdemérmet vehetett át.

Ahogyan korábban számtalanszor, stílszerűen most is Csárli góljával kezdődött a kétszer huszonöt perces összecsapás. A folytatás azonban már nem a megszokott forgatókönyv szerint zajlott: összeszorított fogak és elszánt tekintetek helyett ezúttal mosolygós arcokat, trükkös és humoros elemet, egyszóval igazi gálamérkőzést láthattunk.

Az időkérések ideje alatt az ünnepelt emlékezetes góljaiból és válogatott csapattársak nyilatkozataiból láthatott videó összeállítást a nagyérdemű. A 12. percben szinte teljes sort cserélt az Ortega csapat, de a folytatásban is bőven akadt látványos játékelemből. Noha az eredmény egyértelműen másodlagosnak tűnt, a felek fej-fej mellett haladtak a játékrészben.

Két szélsője, Horvat és Pásztor mellett a kubai-magyar ikon lőtt legtöbbször a hálóba. Utóbbi aztán a 40. percben levette a világválogatott világos felsőjét, s magára öltötte azt a mezt, amelyben tizenhat éveken keresztül keserítette az ellenfelek életét. A nap főszereplője – az igazságosság jegyében – a Veszprém színeiben is hatszor volt eredményes. Sokáig úgy tűnt, hogy a gólok számában sem sikerül dűlőre jutni, végül azonban az MKB kerekedett felül ellenfelén.

Az összecsapás utolsó időszakában ötezren tapsoltak felállva. A lefújás után pedig Nagy és Gulyás vitte körbe  a vállán Carlost. Ahogy a játéktéren, úgy a lelátón is sokak szeméből csordultak könnycseppek.

Újabb ajándékok vártak a világklasszis balátlövőre: a társaktól többek között egy óriási üveg bort, a klubtól pedig Herendi porcelánt vehetett át a kedvenc. Nagy Lászlóék meglepetésén a következő felirat állt: „Magyarország és Veszprém mindig az otthonod lesz”. Végül tűzijáték kíséretében visszavonultatták a tízes számú mezt.

"Sosem felejtem el a szurkolókat"

– Tegnap érkeztem Veszprémbe, nagyon boldog vagyok, hogy újra itt lehetek. Nehéz szavakba önteni, hogy milyen csodálatos érzéssel tölt el a szurkolók szeretete. Sosem fogom elfelejteni őket. Büszke vagyok arra, hogy tagja lehettem ennek a csodálatos közösségnek, s részese lehettem a sikereknek – nyilatkozta Perez, aki a jövőjével kapcsolatban megjegyezte: további egy évig szól még a katari szerződése, azt követően pedig Kubában szeretné kipihenni a nem mindennapi profi karrier fáradalmait.