Őszinteség. Ez jut eszembe Zoéról, pontosabban Szilágyi-von Königsberg Éváról. Valakinek biztos a PUNK stilus, a tabutémái képein, a meghökkentő kiállitásmegnyitóik még régen Lackóval. De ezek is mind-mind arra utalnak, ő egy őszinte ember. Nem alakoskodik, nem helyezkedik. Adja magát, abban a pillanatban, ahogy érzi.
Kapcsolódó videók:
http://www.youtube.com/watch?v=_M2Q5E2-xhE
http://www.youtube.com/watch?v=v-ExWZJgqQ0
http://www.youtube.com/watch?v=JnKelfgY5sA
Ezt mutatják a képei is. Nem trendiek. Eredetiek, rázósak, félelmetesek. De egy a lényeg, őszinték. Nem palástolja érzéseit. Láthatjuk démonait. Érezhetjük vergődését, fájdalmát. Nehéz neki az élet. Ez a könyöklős, marketingkultúra nem az ő világa. Ő ott maradt a nyolcvanas években, egykori otthonának, Németországnak a kultúrklímájában. Neki az a hőskorszak, zenéjével, képzőművészetével, kreativitásával együtt.
Képei elsőre meghökkentőek, „sötétek”. Vámpír, ördög mind-mind mi vagyunk és ő. Számkivetettek, akik kísértenek, kísérleteznek ezzel a világgal. Nem öltöznek szép ruhába, nem bájolognak velünk. Nyersek, szókimondók, mint az alkotójuk. Beleroppannak az arcunkba, idegeinkbe vágnak. Reakcióra kényszerítenek. Nem lehetünk szürkék, középszerűek, semlegesek. Választ kell adnunk. Reagálnunk kell, mert erről szól Éva-Zoé világa. Választ akar. Azt akarja, követeli, ha kell durván is, hogy észrevegyük, hogy foglalkozzunk vele, hogy szeressük.
Megdolgozik érte. Szó szerint az életét adja ezért. Láthatjuk a festményekről, rajzokról, hogy piszok kemény az élet(e). Nem adja magát könnyen semmi sem. Éva-Zoé egyfajta önterápiaként a képzőművészettel, alkotással éli túl a napjait, győzi le önmagát. Előre szalad, mert nem tehet mást. Élni kell. Megélni a napokat, az új alkotásokat. A telet, a nyarat. Mert mindegyik új és új megpróbáltatást rejt magába. Előre megy, miközben visszanyúl. Visszanyúl a múltba, a biztonságos, szerethető múltba, a nyolcvanas évekbe.
Kemény. Néha durva. Képei és ő is. De őszinte. Azt akarja, hogy figyeljünk rá, hogy szeressük, hogy megértsük. Őszintén, hibáival együtt!
P.S.: Mit jelent az új név?
„Már új néven, Szilágyi-von Königsberg Éva néven állítottam ki itt, Lovason, Tavaszi Tárlaton és az Almádi Tárlaton is. Ez a név nagymamám és családja származási helyére, a volt Königsberg-re utal. Éva a valódi keresztnevem. Szilágyi meg ami a férjezett nevem /nem váltunk el / a Lackóval való azonosulásomra, az egy tőről fakadó kétszemélyes szubkultúránkra utal.”
