– Hosszú évek óta téma volt a kulturális koncepció. Miért most került napirendre?
– Jelenleg is van egy hatályban lévő kulturális koncepciója a városnak, amit valamikor 2000 környékén fogadott el az akkori képviselő-testület. Ennek számos eleme megvalósult, ez alapján állt föl a városi kulturális ellátórendszer. Azóta eltelt 13 év, számos jelentős változás állt be a kulturális életben. Úgy ítéltük meg, hogy akkor lehet nekilátni egy új stratégia megalkotásának, ha véglegesedik az intézményrendszerünk. Ez január elsején történt meg, amikor a Laczkó Dezső Múzeum és az Eötvös Károly Megyei Könyvtár önkormányzati fenntartásba került. Ez számos egyéb változást is jelentett, például a klubkönyvtári hálózat egy része már az új intézményhez tartozik. Bízunk benne, hogy olyan koncepciót tudunk megalkotni, ami legalább ilyen hosszú ideig szolgálja majd a város kulturális életének épülését.
– Mi szükség van a koncepcióra? Az intézmények enélkül is működnek.
– Az intézmények valóban működnek. A koncepció arról szól, hogy az előttünk álló 15-20 évben milyen víziót képzelünk el, hova szeretnénk eljutni? Célokat próbálunk megfogalmazni. Veszprémnek gazdag kulturális jelene van, ami a gazdag kulturális múltjából ered. Nagyon fontos az, hogyan sáfárkodunk ezzel a sokszínűséggel, gazdagsággal, hogyan próbáljuk még láthatóbbá tenni a városunkat mind Magyarországon, mind nemzetközi szinten.
– Hogyan zajlik a társadalmi vita?
– Jelenleg az első változat készült el. Ennek az első része egy pillanatfelvétel, értékleltár a jelenlegi állapotokról. Ebben szerepelnek az önkormányzati intézmények, a civil szervezetek, alkotók, társzervezetek. A második fejezet fogalmazza meg a jövőbeli víziót. A végleges koncepcióban majd a kettő közötti utat kell kijelölnünk: hogyan akarjuk elérni a meghatározott célokat. Ennek az útnak nagyon fontos eleme a kultúra finanszírozása, az infrastrukturális háttér biztosítása és fejlesztése. Ezt nem mi szeretnénk meghatározni, ezért különösen fontos, hogy a kulturális élet aktív szereplői elmondják a véleményüket, megfogalmazzák a céljaikat. Ennek eredményeként alakul majd ki a végleges változat. Én a nyár folyamán, ősz elején le szeretnék ülni minden érintettel. Ezen a téren van már tapasztalatom, 2007-ben már lezajlott egy széles körű egyeztetés, az akkor megfogalmazott javaslatok visszaköszönnek a mostani koncepció tervezetében, és a kultúra mindennapi működésében is.
– A májusi közgyűlésen elhangzott, hogy érdemes kettéválasztani a professzionális kultúrát a közművelődéstől. Egy olvasónk arra kíváncsi, hol válik el ez a két terület, mennyire éles ez a határ?
– Szerintem nem éles ez a határ. Van egy minimum kulturális szolgáltatás, amit az önkormányzatnak biztosítania kell, ez kötelező, törvény által előírt feladat, amit lehetőség szerint száz százalékban finanszírozni kell. Ez arról szól, hogy a különböző amatőr művészeti csoportok, nyugdíjas klubok működésének feltételrendszerét biztosítjuk, ingyenes képzéseket teszünk lehetővé. A másik szegmens az, amit önként vállalunk, mert úgy ítéljük meg, hogy a város többet érdemel annál, amit a törvény kötelezően előír. Veszprém mindig sokkal többet teljesített, mint amire a jogszabály kötelezi.
A közösségnek fontos, de nem kötelezően ellátandó feladatok esetében nem kell feltétlenül száz százalékos finanszírozást biztosítania az önkormányzatnak. Támogatjuk ezeket a programokat, de meg kell vizsgálni azt is, hogy lehet-e piacosítani őket. Erre jó példa az Ünnepi Játékok vagy az Utcazene Fesztivál, amiket nem teljesen az önkormányzat áll, a programok gazdája képes olyan kínálatot teremteni, amiért a közönség, vagy éppen a szponzorok hajlandóak fizetni.
A közművelődés és a szolgáltatás alapú kultúra szerintem nem tartalmában, hanem a finanszírozás módjában válik el egymástól. Ez a szétválasztás a nagyobb magyarországi városokban már megtörtént, Veszprémben most fizikailag is külön helyre kerül majd a két terület. Van egy közművelődésért felelős költségvetési intézményünk, a Városi Művelődési Központ, és van egy hatékonyan működtethető Hangvillánk, ahol piacon értékesíthető terek is lesznek. Természetesen van átjárás: semmi nem zárja ki, hogy a Hangvillában is legyenek ingyenesen megtekinthető rendezvények, vagy hogy a VMK-ban belépőt szedjenek egyes programokon. Az önkormányzat tehát nem ízlés, hanem finanszírozás szempontjából választja ketté a két szegmenst.
– Milyen finanszírozási háttere lesz Veszprémben a kultúrának?
– Arra fel kell készülni, hogy a kultúrára fordítható források nem nőnek meg radikálisan attól, hogy lesz egy kulturális koncepciónk. Viszont az elosztás módszertanában lehetnek változások. Azt már meg tudtuk lépni, hogy a Városi Művelődési Központ korábbi, Dózsa úti épülete helyett a HEMO épületébe költözött, a belvárosban pedig megépül a város új, a XXI. század igényeinek mind küllemében, mind technikai téren megfelelő kulturális fellegvára. Ezt a minőségi ugrást úgy értük el, hogy a rendszer nem kerül többe. Amit korábban a Dózsa úti épület rendkívül magas rezsijére elköltöttünk, azt most magára a produkcióra fordíthatjuk. A kultúra finanszírozásában a legnagyobb kérdés az, hogy a területre szánt pénzt konkrétan mire költjük el: a befogadó ingatlanok működtetésére, vagy a produktumra, a helyi amatőr mozgalmak és alkotók támogatására? Az első lépést már megtettük, bízok benne, hogy a koncepció is inkább ez utóbbira helyezi majd a hangsúlyt.
– Olvasóink kíváncsiak arra, hogy jut-e hely az amatőr könnyűzenei produkcióknak? Többen hiányolják a Roxynpadot, és vannak olyan egyesületek is, amelyek szeretnének teret kapni a városban.
– Ez fontos, amikor amatőr alkotó-közösségekről beszélünk, akkor nem csak a néptánccsoportokra gondolunk, hanem a fiatal korosztály jelentős részét lefedő amatőr zenekarokra is. Nem véletlen, hogy annak idején én is aktívan közreműködtem a Roxynpad létrejöttében, középiskolás koromban pedig basszusgitároztam is egy zenekarban, tehát megtapasztaltam ennek a közösségteremtő erejét. A megújuló Hangvillában lesz erre alkalmas tér, hiszen az Expresszó nem szűnt meg, csak átalakul. Jó lenne megtalálni azt a helyet is, ahol próbalehetőséget biztosíthatunk ezeknek a közösségeknek.
– Hogyan fér el egy koncepcióban ennyi céljában és felépítésében is nagyon eltérő intézmény?
– A jogszabály pontosan definiálja az intézmények szerepét, tudjuk, hogy a múzeumnak vagy a megyei könyvtárnak mi a feladata. Én azt szeretném, ha ezek a különböző identitású, különböző célra létrejött és különböző szakembereket foglalkoztató intézmények ne versenyezzenek a szolgáltatást igénybe vevőkért, hanem inkább működjenek együtt. Mindegyiknek van egy saját profilja, ebbe kell a legtöbb munkát fektetni, de én mégis annak örülök, amikor azt látom – és erre a Gizella-napok egy jó példa –, hogy ezek az intézmények összefognak, kiegészítik egymást. Bízom benne, hogy a város kulturális élete egy együttműködő, közösen gondolkodó intézmény-hálózatot jelent.
– Aki szeretné a saját ötleteivel, észrevételeivel segíteni a koncepció létrejöttét,az milyen fórumokon teheti ezt meg?
– Ennek nagyon sok útja van. Szívesen fogadjuk a leveleket, az én e-mail címem nyilvános (porga.gyula@veszprem.hu), oda is lehet írni, és az intézményvezetők is állnak rendelkezésre, a kritikai észrevételekkel, jobbító javaslatokkal őket is meg lehet keresni.
