Első ránézésre egy egészen helyes kis falunapba csöppent a jakabszállási parkerdőben a tikkasztó kánikula ellenére is kilátogató tisztelt közönség. Arra, mondjuk csak a hivatalos megnyitót követően jöhetett rá, hogy nem minden falunap, ami annak látszik.
Mint kiderült, a helyi újság, a Jakabszállási Hírlevél megalakulásának 20. évfordulóját ünnepelték.
- A Jakabszállási Hírlevelet kiadó Jakabszállási Lokálpatrióták Egyesülete úgy gondolta, az első jakabszállási újság megszületését, melyben a helyiek elmúlt 20 évének sok-sok örömteli mozzanata meg lett örökítve, csak a helyiekkel, a jakabszállásiakkal és a környező településekről érkező vendégekkel ünnepelheti meg méltó módon – tudtuk meg az igazságot Szabó György Róberttől, az egyesület életre hívójától, aki egyben a rendezvény főszervezője is volt.
Ő azt is elárulta, hogy az egyesület tevékenységének csak egy kis szelete az újság hónapról-hónapra történő megjelentetése.
- A teljesség igénye nélkül érdemes elmondani, hogy egyesületünk hozta létre Jakabszállás első honlapját és a templomkertben álló ’56-os emlékművet. Később a felújítottuk a napközi otthonos óvodában a játékokat. Illetve 1-1 fényképezőgépet ajándékoztunk nekik és az idősek otthonának. Volt, hogy cirkuszba, volt hogy egynapos kirándulásra vittünk rászoruló gyerekeket. Majd biztonsági gyermekülést vettünk a tanyagondnoki szolgálat autójába. De kifestettük a helyi művelődési ház belsejét is. Három éve, karácsony közeledtével pedig, újra és újra megajándékozunk néhány rászoruló családot, az egyesület és a helyi vállalkozók segítségével. Az 54-es út menti beköszönő táblák is egyesületünk kezdeményezésére készültek el, és köszöntik a településünkre érkezőket. Az általunk készítetett utcanév táblák pedig nem csak a messziről jött rokonok, hanem a mentők, a tűzoltók gyors eligazodását is segítik – sorolta a főszervező az egyesület múltjának mozzanatait. Tovább is volt, de nem hagytuk, hogy mondja, mert a műsorfolyamban egyre izgalmasabb programelemek vonzották a tekintet.
Konkrétan egy orgoványi tervező-varró nő, Tóthné Szakolczai Tünde ruháiból láthatott divatbemutatót a közönség. Az első blokkban nagyon trendi ruhákat, a másodikban alkalomhoz illő darabokat, a harmadikban pedig mondhatni mindent, amit csak szabadjára engedett fantáziánk el tudott képzelni a századelejitől a mai modern mennyasszonyiig.
Mint kiderült a tervezőnő közel 20 éve foglalkozik ruhák tervezésével és kivitelezésével. Először az orgoványiaknak varrt ruhákat, később óvodai, iskolai ünnepségekre készített jelmezeket. Többek között néptáncos, szüreti bálas és bíró ruhákat. Kedvencei közé tartoznak a zsinóros ruhák, és csipke motívumok. De készített már az ókorban vagy a reneszánsz idején divatos holmikat is. Illetve századfordulós viseletek, de a 20-as-30-as évek gengszter divatjának darabjai vagy éppen charlston ruhák is készültek már műhelyében. Mindezek mellett több éve rendszeresen készít szalagavatókra báli, palotás és modern ruhákat. Emellett igyekszik lépést tartani a mai modern divatirányzatokkal, melyeket szívesen ötvöz a régi kor divatjával, motívumaival, mindezt személyre szabottan, megrendelője egyéniségét figyelembe véve.
És, mint az a rendezvényen kiderült - ahol maga igazgatta ruháit a fellépő modellekre-, legnagyobb örömére egyre nagyobb igény mutatkozik az egyedi, magyar népművészetre jellemző motívumvilág megjelenítésére a modern divatban.
Az egynapos, azaz egydélutános Jubileumi Vigasságon természetesen, ahogy illik, felléptek a helyi gyerek (táncoltak), a helyi idősek (nótáztak) és a helyi lányok-asszonyok is, ahogy az a plakáton szerepelt. Létjogosultságukat pedig mi sem bizonyította jobban, mint hogy műsoraik ideje alatt százak ültek, álltak a színpad körül a hőség ellenére is. De Fejős Jenő ezüstkoszorús nótaénekes és Sipos Izolda is lenyűgözte a maga közönségét. Sipos Izoldát állva tapsolta és köszöntötte az erdélyi testvértelepülés küldöttsége, akik között rokonai is voltak. Külön érdekesség, hogy sem Izolda, sem a küldöttség nem tudott egymásról, így mondhatni az egyesület hozta őket össze.
Az első meglepően hangos sikoltozást és az elismerő örömfüttyögést a szintén orgoványi (lehet ott valami jó a levegőben…) Gonddance Tánciskola fellépői söpörhették be, akik például Pink Just Give Me A Reason című számára is olyan koreográfiát nyomtak, hogy az első sorokban ülő idősek is úgy tapsoltak, mintha a jövő évi szilvatermés is ezen múlott volna.
Az est hátralévő részében már maradt is ez a hangulat. Kecskeméti Anett hastánckirálynő és az Orgovány Gyöngyszemei hastánccsoport műsora egy-két háztartásban lehet, hogy mosolyszünetet okozott, de helyénvalóságát az azért mégiscsak igazolta, hogy a férfiak ugyan nem tudták levenni a szemüket a fellépőkről, de a színpad körül álló lányok-hölgyek is úgy tapsoltak, mintha leánybúcsúban lennének…
Kocsis Tibor, egykori X-faktor nyertes ebbe a miliőbe érkezett, és elég gyorsan akklimatizálódott is. Az ő fellépését háttértáncosként szintén erősítették a Golddancesek, akikről a közönség első soraiban meg is állapította egy úriember, hogy bennük is ott van az az x-faktor, és ezzel a ténnyel mi sem tudtunk nagyon vitatkozni…
Ahogyan azzal sem, amit a Kóstoltatók utcájában találtunk. A főszervező azt mondta, ilyen se volt még Jakabszálláson, de az, hogy ma már múltja van javarészt egy másik főszervezőnek, Szabó Attilának köszönhető, mert az ő ötlete és munkája nyomán valósult meg a kis háztájis hangulatú kóstoltatás.
- Először csak egy-két helyi termelő kihívásában gondolkodtunk, aztán ahogy Attila kézbe vette a dolgokat, már látszott, hogy nem lesz túlzás Kóstoltatók utcájának nevezni a termelők bemutatkozási helyét. Megmutatkozott ott az asztalszilva készítőn keresztül, a búzahúsos, spárgasalátás finomságokon át a pecsétviasz gyógygombás kávéig minden, és akkor még a keceli Fresh Fruit gyümölcsleveiről, és a tejtermékeket, sajtokat, illetve helyben készült pékárukat kínáló termelőkről nem is beszéltünk – vágott megint a dolgok közepébe Szabó György Róbert.
Akivel még váltottunk néhány szót a szalma ugrálóvár népszerűségéről, és a falu erdélyi testvértelepüléséről érkezett delegációról is. Aztán bevettettük magunkat a párakapu alá, de a frissítésünkről nem csak a hűs permet gondoskodott. Mint kiderült a Szentimrei Szikvizet előállító Benkovszky Zoltán mellett a Szentkirályi Ásványvíz Kft. is sokat segítetett azzal a több zsugornyi mentes és savas vízzel, illetve új termékükkel a jégvízzel, mellyel az első Jubileumi Vigasságot támogatták. Szóval, így első nekifutásra, jó kis kezdeményezés volt ez. Reméljük, jövőre is lesz!
Fotók: Lantos István és Simola Péter
