Debrecenben jártam középiskolába biológia-kémia tagozaton, szóval gyorsan ráálltam az érdeklődési területemre. Aztán a szegedi egyetemen folytattam, a Biológiai Kutató Intézetben. A fővárostól eléggé tartottam, tehát az, hogy vidéken fogok élni, elég gyorsan kialakult. Hogy miért kerültem Veszprémbe, az is egyszerű: akkoriban jelent meg a Vadnarancsok, és hamar kiderült, hogy az írásaim miatt nem maradhatok az egyetemen. Egyik mentorom segítségével kerültem aztán a veszprémi Országos Oktatástechnikai Központba biológus-szerkesztőnek, ahol több mint tíz évig dolgoztam. Budapesten is megfordultam aztán, de ott is egy szegedi professzorom intézetében, ilyen értelemben mindig a szegediséget képviseltem, és érezhető, hogy ma is van egyfajta szegedi hálózat Veszprémben is.
A bloggolás is írás, csupán a hordozó más. Ami újdonság számomra, hogy reflexiót vált ki az ember, nyersebb a kapcsolat író és olvasó között. Látom, hányan olvassák el, hányan kapcsolódnak vagy nem kapcsolódnak hozzá. De nem építettem ezt be az életembe, az ilyen fajta piaci megrendelés az embert torzíthatja. Nem használom ezt a visszajelzést arra, hogy miről írjak, vagy miről ne írjak.
Géczi János eddigi bejegyzései