Ennek oka, hogy alig két hónap telt el az 500 éve nem látott mértékű árvíz óta. A szívélyes fogadtatás és a változatos meglepetés-program azonban hamar feloldották szorongásainkat.
Vasárnap reggel az Ilz-völgyi kisvasúttal utaztunk Röhrnbachba a Bajor Erdő fái közt kanyargó folyó útját követve. Ekkor még nem tudtuk, hogy utazásunk időutazás is egyben. A vonatról leszállva ugyanis a középkorban találtuk magunkat. A helyi hagyományőrzők vezetője a Kaltenstein vár kapitányaként fogadott bennünket teljes udvartartásával, versbe szedett köszöntővel és egy pohárka gyógyfüves pálinkával.
A városka szállodájában a hagyományos bajor reggeli mellé a „várúr” zenekara kellemes muzsikával is kedveskedett nekünk.
Ezt követően Röhrnbach polgármestere köszöntötte a Veszprém-Passau Baráti Társaság, és a vendéglátó egyesület tagjait a 400 éve vásárjogot kapott városban, és együtt meglátogattuk a modern városháza épületében berendezett helytörténeti múzeumot.
Búcsút vettünk a címerpajzsán –talán nem véletlenül- piros szívet hordozó kedves településtől, és Bajorország utolsó kézi szövőszékekkel dolgozó takácsműhelyéhez vittek bennünket a külön erre a célra odarendelt buszok Wegscheidba. A több száz éves, ma is kiválóan működő szövőszékeket munka közben figyelhettük meg, miközben a családi vállalkozás vezetője beszélt a cég múltjáról, jelenéről és fennmaradási lehetőségeiről. Az ismertető végén a boltban találtuk magunkat, ahol bizony kevesen tudtak ellenállni a csábításnak, többen vásároltak a kiváló minőségű, lenből, kenderből, pamutból szőtt textíliákból.
Kiadós ebéd után a Hausenbergi Gránit Centrumot látogattuk meg, ahol egy lifttel jelképesen a Föld mélyébe utaztunk és lelkes vezetőnk segítségével megismerkedhettünk a földtörténeti korokkal, a gránit keletkezésével, és betekintést nyertünk az ásványok varázslatos világába. A gránit kitermelését és megmunkálását, a bányászok életét jól szerkesztett film, és kiállítás mutatja be.
Az eseménydús kirándulást a jackingi „Knott” fogadóban koronáztuk meg egy kellemes, beszélgetős vacsorával, ahol Amanda Dropalla, a vendéglátó egyesület elnökasszonya, és Szabó Gyuláné Tusi, a Veszprém-Passau Baráti Társaság Egyesület elnöke is méltatta beszédében a két egyesület tagjai között az évek során egyre szorosabbra fűződő barátságot. Azt est folyamán Ernst Steindl harmonikájának hangjai sokunkat táncba hívtak.
Látogatásunk utolsó napján két magaslati pontról is gyönyörködtünk a három folyó, a Duna, az Inn és az Ilz összefolyásánál épült testvérvárosunk egyedülálló panorámájában.
Majd a Niedernburg Kolostor kápolnájába siettünk. A Gizella királyné ereklyéje előtti tisztelgés soha nem marad ki programunkból, ezúttal azonban különleges aktualitása is volt. A városra hirtelen zúduló árvíz elől sikerült ugyan kimenekíteni az ereklyét, de a szállítás során az üveg ereklyetartó megsérült. A felújításra testvéregyesületünk is, mi is gyűjtést szerveztünk, hogy az ereklye ismét méltó helyére kerülhessen. Az adományokat a hagyományos szertartás, a Himnusz és a Boldog Gizellát dicsőítő egyházi ének szíveket szorongató és sokunk szemébe könnyeket csalogató eléneklése után a két elnök asszony adta át a kolostor rendfőnökének, Deborah nővérnek.
Emelkedett hangulatunkat tovább fokozta a kiváló akusztikájú Szent István Dómban felzengő orgona hangja, a kápolnában tett látogatást követően ugyanis részt vehettünk egy orgonahangversenyen.
A koncert után Passau alpolgármestere, Urban Mangold Úr várt bennünket a városháza impozáns dísztermében. Köszöntőjében többek között elmondta, hogy van még ugyan bőven tennivaló, de a város megfeszített munkával, példátlan összefogással talpra állt és szeretettel várja látogatóit. Szabó Gyuláné tolmácsolta az alpolgármester úrnak Veszprém város vezetésének üdvözletét és átadta ajándékunkat, egy barátságunkat szimbolizáló, művészien kimunkált mézeskalács szívet, melyet Pátkay Miklós kézműves mester készített.
A városházi fogadást követő rövid sétánk és a városnéző hajókirándulás során láthattunk még üresen álló, nyitott ajtajú üzleteket, melyek arra várnak, hogy kiszáradjanak, láttuk a városháza falán a nagy árvizek vízállásainak jelzését, és azok felett megdöbbentően magasan az idei árvíz után visszamaradt nedvesség szintjét.
Sok még a partközeli szűk utcácskában az üres üzlethelyiség, de találkoztunk ilyen felirattal is: „Újra megnyitottunk, köszönjük a segítséget.” A kikötőben nyoma sincs a helyenként több méter magas iszaplerakódásnak, amit az ár levonulását követően készült döbbenetes fotókon láttunk, a hajóra szálló utasokat frissen ültetett, színpompás virágok köszöntik és igazolják az alpolgármester úr szavait: „Passau talpra állt, és várja vendégeit.”
Fábiánné Keszei Márta
a Veszprém-Passau Baráti társaság Egyesület vezetőségi tagja
