Túl vagyunk a második Bajnokok Ligája mérkőzésünkön, melyről előzetesen mindenki azt gondolta, hogy a csoportelsőségről is dönthet. Remek színvonalú, izgalmas ütközetet láthatott a publikum. Jól kezdtünk, ám a Löwen – gyorsindításainak köszönhetően – annak ellenére is le tudta dolgozni a hátrányát, hogy előzőleg pontosan kielemeztük a játékukat, s abszolút tisztában voltunk vele, hogy mikor mit lépnek. Végig kiélezett küzdelem zajlott, ellenfelünk nem engedett meglépni minket, sőt, az utolsó támadásnál még a döntetlenre is kínálkozott esélyük. Ám ekkor mellénk állt a szerencse, s győzni tudtunk. Persze Fortuna mellett a mögöttünk hagyott kőkemény felkészülést és rengeteg munkát is megemlítem, mint döntő tényezőt.
A két pont nagyon fontos számunkra. Biztos vagyok benne, hogy február-márciusra – amikor a visszavágót játsszuk – még inkább összeérünk, s sokkal erősebbek leszünk. Hiszen az új játékosok beépítése némileg megtörte azt, amit tavaly elkezdtünk felépíteni. Igaz, hogy mindketten világklasszisok, de egyik pillanatról a másikra nem lehet összekovácsolni bennünket. Megígérhetem, hogy a folytatásban is az eddig megszokott mentalitással készülünk, hiszen ebben a sorozatban senkit sem szabad félvállról venni.
Ismét hazai „vizeken”
A BL-ütközet után akaratlanul ugyan, de kissé kiengedett a társaság. Ez nem azt jelenti, hogy bárkinek is gond lett volna a hozzáállásával, egyszerűen csak nem sikerült kellően koncentrálni. Elsősorban nem is a támadásra, hanem a védekezésre gondolok. A fiúk ugyanis a bajnokikon – kis túlzással – akkor lőnek gólt, amikor akarnak, de védekezésben sajnos akadnak kihagyások. Ennek köszönhetően a Győr ellen is időnként szoros volt az eredmény, de a két pont nem forgott veszélyben. Sőt, tudtuk pihentetni néhány olyan társamat, akik előtte többet szerepeltek.
Hazai pályán a Füred következett. Meglehetősen érdekesen indult a találkozó, hiszen ellenfelünk tíz játékossal kezdett, s a juniorjaik csak a szünetben érkeztek. Pár nappal korábban pedig óriási meccset játszottak Tatabányán, ahol tetemes előny után értek el döntetlent. A fáradtság nyoma emiatt egyértelműen látszott rajtuk, de ennek ellenére is élvezetes találkozót vívtunk.
Újabb BL-ütközet – nem szabad pontot veszíteni
Hétvégén pihentünk, ami nagyon jót tett nekünk. Fel tudtunk töltődni, hétfőtől pedig már teljes gőzzel a Zaporizzsjára koncentrálunk. A keddi tréning előtt videón elemeztük a védekezésüket, szerdán pedig a támadásukat vesézzük ki. Egy nagyon ügyes, gyors csapat érkezik hozzánk, s ezt nem csak azért jegyzem meg, mert előzőleg döntetlen értek el az „oroszlánok” otthonában, s megverték a Zágrábot.
Meglehetősen kellemetlen stílusban kézilabdáznak, az orosz mentalitást képviselik. Védekezésben magas játékosokkal „operálnák”, de gyors lerohanásokra is képesek. Úgy gondolom, hogy a csoportban meg fogják nehezíteni többek dolgát, de nagyon remélem, hogy mi nem leszünk köztük. Ahogy már többször elmondtam, hazai pályán nem szabad pontot vesztenünk.
„Nem vagyok türelmetlen”
Az idény elején úgy állapodtunk meg, hogy Mirkoval teljes meccseken védünk felváltva. Pechemre úgy jöttek ki a mérkőzések, hogy mindkét BL-találkozóról „lecsúsztam”. Természetesen nagyon várom már a szereplést a nemzetközi fronton, de nem vagyok türelmetlen. El fog jönni az én időm is, hiszen hosszú meg a szezon...
Egyébként nagyon élvezem az „új rendszert”, hiszen harminc percen keresztül viszonylag könnyebb jól teljesíteni. Ám ezt a koncentrációt egy egész mérkőzésre kitolni, fizikailag és szellemileg is komoly kihívás. Bárki is legyen ez ellenfél, sokat fejlődhetünk így.
Ahogy korábban beszámoltam róla, szeptembertől én vezetgetem az Éles Kézilabda Iskola U10-es korosztályát. Ez szintén hatalmas kihívás számomra, ugyanakkor nagyon élvezem is. Folyamatosan szeretném átadni a gyerekeknek azokat a fortélyokat, amelyekkel le tudják győzni az ellenfeleiket. Bízom benne, hogy meg is marad a fejükben, amit próbálok elmagyarázni.
Fazekas Nándor
