"Hiába minden, minden csak hangulat; a szív a teremtő, az álom az élet, s az elmúlás az élet célja!" Ezt az életbölcsességet fogalmazta meg Ady Endre.
Mikszáth Kálmán szerint az elmúlás akár szórakoztató is lehetne. "Én úgy szeretném felosztani a hátralévő napjaimat, hogy minden száz évben fölkeljek a síromból egy napra, és átröpüljek hazám fölött. Mert vágyom ugyan már a pihenésre, de az örökös elmúlás nem lenne olyan kellemetlen, ha apróbb dózisokra osztaná a gondviselés. Egyszerre megsemmisülni borzadályos, részletekben ellenben mulatságos lenne".
"Egy délben, ősszel, meghalt apám. Erővel halt meg, méltósággal és példásan. Mintha megmutatta volna, hogyan kell meghalni. - Kezeim között halt meg, s ettől a pillanattól módosult halálfélelmem; nem félek már úgy, s nem a haláltól félek, nem attól az ismeretlentől, borzalmastól; inkább csak az életet sajnálom itt hagyni, az élet ízét és illatát követelem a halálon; de abban a pillanatban, mikor apám behunyta a szemeit, megértettem, hogy a halál nem rossz és nem jó, nincs semmiféle jellege." - Márai Sándor
Azoknak pedig, akik az írott szöveg helyett a kimondott szavakban hisznek, itt egy részlet a Padlásból, az eredeti szereposztással, Kaszás Attila és Hegedűs D. Géza duettjével. Ez az a történet, amit gyakran alulértékelnek, pedig igazán fontos mondanivalója van a halálról és az emlékezésről.
