Ha meg akarjuk fejteni Holányi Julianna művészetét, jó kiindulási pont Ruskin gondolata, miszerint a „képzőművészetben az ember keze, elméje és szíve együtt alkot”. Az előbbi két tényező ezúttal kisebb – bár természetesen nem elhanyagolható – szerepet játszik, ám az igazán fontos szó itt a szív, Holányi Juliannát ugyanis az a mai napig Erdélyhez húzza, s ez alkotásaiban is megjelenik.
1947-ben született a Maros partján fekvő városban, Nagyenyeden, gimnáziumi tanulmányait itt folytatta a Bethlen Gábor Kollégiumban, majd később a Kolozsvári Műszaki Egyetemen végzett. A kollégiumi udvar, a természet közelsége döntő befolyással volt gyerekkorára és művészetére is, melyet kezdetben rajztanárai irányítottak. Legnagyobb hatással Gazdáné Olosz Ella textilművész volt rá, de jelentősen hozzátettek tudásához Horhat Horea és Beung-Kun Sou festőművészek is – mindkettejük iskoláját elvégezte. Utóbbitól kollázs- és akvarell technikát tanult, a pasztell és a tus mellett ez lett a kedvenc technikája. Segítségükkel gyors, könnyed, légies kifejezésre nyílik lehetősége, ugyanakkor ezek a technikák arra is alkalmasak, hogy nagyon erősen teremtsenek hangulatokat – a művésznő képeit nézve már az első pillanatban megragad bennünket egy érzés, ami aztán a zsigerekig hatol.
Ez a hangulat szorosan kapcsolódik az erdélyi tájhoz is: Holányi Julianna elmondása szerint a természet mindig inspirálja alkotásai során, s ha főszereplőként nem is jelenik meg a képeken, kisugárzása ott érződik bennük.
Ahogy egyfajta idilli múlt is visszaköszön a festményeken. Holányi Julianna 1989 óta él Magyarországon, de nagyon fontosnak tartja, hogy az ember soha ne feledje el a gyökereit. Őrizni, ápolni kell a múltunkat és továbbörökíteni azt a gyerekeknek, a környezetünknek, hiszen jó olykor elmerengni a régmúlt időkön. Emellett pedig a gyökereinknek köszönhetjük a jellemünket, egyéniségünket, mindazt, ami emberré formált bennünket, s a festőművész hisz benne, hogy ezeket ugyanúgy bele kell tenni az alkotásba. Csak az a mű lesz hiteles, amelybe az ember belső énjét, gondolatait is belekomponálta.
Hogy Holányi Julianna ebben valószínűleg jó úton jár, azt bizonyítja sok-sok kiállítása, illusztrációja, díjai: bel-és külföldön eddig 90 önálló és több mint 100 csoportos kiállítása volt, számos kiadványt, újságot, könyvet illusztrált, az 1995-ös Bakony-Balatoni Kalendáriumot, az 1996-os várpalotai falinaptárat, Hantz Lám Irén Nagyenyed szóban-képben című könyvét. Szép eredményeket ért el több megyei és országos kiállításon, 1998-ban pedig a Kaposvári Miniatűr Biennálén közönségdíjat kapott.
Amennyiben felkeltette az érdeklődését Holányi Julianna munkássága, képeit megnézheti az Óváros Art Galéria kiállításán.