Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Minden az akaraton múlik - az X-Faktor is

2013. november 16. 18:38
Geszti Péter és Oláh Gergő is a Snétberger Központ vendégei voltak az őszi kurzus utolsó hetében.

Ezúttal nem mi, hanem a Snétberger Zenei Tehetség Központ növendékei és tanárai tették fel kérdéseiket a mostanában az X-Faktorban zsűriző Geszti Péternek és műsorbeli pártfogoltjának, amikor kedden Felsőörsön jártak. Mondhatjuk, hogy egy rendhagyó interjú következik.

– Mire van szükség az érvényesüléshez a tehetségen túl?

Oláh Gergő: – Az, hogy valaki tehetséges, szerintem negyven százalékot jelent a képletben. Ehhez még hozzá kell tenni hatvan százalék pluszt. Nagyon fontos a személyiséged, és az, hogy mennyire szeretnéd elérni a célodat. Ahogy az állatok közül is az fér először a vályúhoz, amelyik a legéhesebb, úgy a zenében is az találja meg a helyét, aki a legtöbbet tesz az álmaiért. Manapság nem egyszerű a zenéből megélni, nagyon kell akarni, és meg kell találni a megfelelő háttérembereket.

„Az igazán jó menedzser nem csak azt látja benned, hogy téged ki lehet közvetíteni mindenféle fellépésekre és abból majd bevétel lesz. Az igazán jó menedzser szereti a zenédet.” - Geszti Péter

Geszti Péter: – Jó pár évvel ezelőtt ha megkérdezték, hogy mitől lettem sikeres, azt mondtam, hogy nyolcvan százalék szerencse volt benne. Ma már másként látom: nyolcvan százalék én voltam, és csak húsz százalék a szerencse. Nagyon fontos volt, hogy meg akartam mutatni magamat a világnak, azt akartam, hogy figyeljenek rám, mert úgy gondoltam, hogy tudok adni valamit, amit más nem tud.

Nagyon sok lehetőség adódik az életben, csak elmegyünk mellettük, nem vesszük észre őket. Sok ember azért boldogtalan, mert rájön, hogy mennyi lehetősége volt, amit nem ragadott meg. Hogy ez sikerüljön, ahhoz nagyon nyitottnak kell lenned. És ami még a siker feltétele: sokat kell dolgozni. Sokkal többet, mint mások. Ahogy Gergő is említette, kellenek háttéremberek, egy stáb, akik segítenek, hogy látható legyen, amit csináltok.

– Mi a fontosabb, hogy neked tetsszen a zenéd, vagy hogy a közönségnek?

G.P.: – Én azt gondolom, hogy mindig az a legfontosabb – még ha figyelembe is veszed, hogy a közönség mit szeretne hallani –, hogy találd meg azt, ami ebben téged érdekel, ami te vagy, mert különben boldogtalan leszel. Én mainstream poppal foglalkozok, de soha nem csinálnék olyan zenét, amit én ne hallgatnék meg szívesen. Mert az nem én lennék, azt nem érdemes csinálni.

Sokféle taktika létezik, ismerek olyant is, aki azt vallja, hogy előbb el kell adnia magát, létrehoz közönségkedvenc dalokat, és utána már el tud adni olyan lemezt is, ami hozzá közelebb áll. Aztán van olyan is, aki hosszú évekig-évtizedekig játsza a saját zenéjét, jár klubról klubra, és egyszer csak a világ kíváncsi lesz rá és felfedezik.

O.G.: – Szerintem Caramel is ilyen. A Megasztár után nagyon sokáig nem tudott érvényesülni az r'n'b zenével, de ő kitartott, és eljutott odáig, hogy decemberben már a második Aréna-koncertjét adja.

– Ha már kitaláltuk, hogy milyen zenét szeretnénk játszani, hogy juttassuk azt el a közönséghez? Nem nyerheti meg mindenki az X-Faktort.

G.P.: – Az X-Faktor csak egy tévéműsor. Egyetlen út a sok százból, de egy veszélyes út. Nagyon gyorsan ismertté tesz, de épp ilyen gyorsan el is felejtenek. Hogy milyen más lehetőségek vannak még? Az a fontos, hogy minél több emberrel találkozz, minél több embernek mutasd meg a zenéd. Lépj fel kocsmákban, iskolákban, falunapon, kis helyeken; és ha beletalálsz, terjed majd a híred. Az az érdekes, hogy van-e ötleted, amire felfigyelnek? A közönséget nem érdekli, hogy ki a tehetséges zenész. Egy dolog érdekli: a hatás. Csak hatás a fontos. A legnagyobb öröm, ha az emberek átérzik, amit csinálsz. Ha le tudod kötni őket, akkor művész vagy.

O.G.: – Az X-Faktor előtt én is sok mindennel próbálkoztam, minden lehetséges tehetségkutatóba jelentkeztem a falusi versenytől kezdve a megyein át a Megasztárig.

G.P.: – Gergő esetében is azt látjuk, hogy sok-sok sikertelen próbálkozás után is újra meg újra nekifutott, és egy idő után megérett a feladatra. Ha nem hagyod abba, csinálod, fejleszted magad, akkor előbb-utóbb menni fog. De ehhez óriási akaraterő és brutálisan sok munka kell. Az X-Faktort is az nyeri, aki a legjobban akarja, és ez a való világra is igaz. Azon múlik, hogy hajlandó vagy-e tenni érte, korán felkelni, későn lefeküdni, és közben nem hülyéskedni, hanem keményen dolgozni. Gergő sikerének is ez volt a titka, amikor hajnali kettőkor mások már rég lefeküdtek aludni, akkor Oláh Gergő még lent volt a próbateremben, és ott gyakorolt.

– Neked voltak kudarcaid az életben?

G.P.: – Hajaj, persze, rengeteg. A kudarc azért jó, mert abból az ember tanul, a sikerből nem. A siker nem más, mint a bukások közötti időszakok. Ha sok sikerünk van, hajlamosak vagyunk elhinni, hogy az nekünk jár. Pedig nem jár, azért meg kell dolgozni. Írtam olyan dalokat, amikkel felsültem. Vannak köztük jó dalok is, amik nekem sokat jelentenek, csak a kutyánk se kellenek.

– Hogy telik a versenyzők egy napja az X-Faktorban?

O.G.: – Minden egyes nap nagyon pörgős volt, egy szabad óránk sem nagyon akadt. Korán keltünk, volt hogy már fél kilenckor kezdődött az énekóra, estig táncpróbák, forgatások, interjúk követték egymást. A hét elején még teremben próbáltunk, szerdán először a stúdiószínpadon, és pénteken volt a főpróba, addigra kellett végleges formájában összeállnia a produkciónak.

G.P.: – Úgy képzeld el ezt a két és fél hónapot, hogy levegőt venni sincs időd, és egyre rosszabb lesz, minél tovább jutsz. Olyan ez, mint egy zenei edzőtábor, ahol reggeltől késő estig dolgozol, és semmire nincs időd. Aki ezt nem érti meg, aki bulinak fogja fel, az hamar ki is purcan. Az utolsó két hétben Gergő húsz perces etapokra lebontott órarendet kapott tőlem, amibe még azt is beleírtam, hogy mikor eszik, mikor fekszik le pihenni nap közben egy fél órára, mikor kel, mikor fekszik. Ráadásul soha nem vagy egyedül. Mindig ott van egy kamera, valaki mindig akar tőled valamit. Hogyan mélyedj el így a zenében, hogy tedd magadévá az aktuális feladatodat? Ez az, amihez fel kell nőni.

– Nem látod úgy, hogy elveszti az értékét az élő zene?

O.G.: – Abban talán igazad van, hogy kevésbé szánnak pénzt az emberek arra, hogy elmenjenek koncertekre, akkor is inkább külföldi előadókat választanak. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy magyar előadók is képesek megtölteni a Sportarénát.

„A hagyományos lemezipar összedőlt, a zenészek megélhetése a jogdíjak és lemezeladás helyett a koncertekből származik. Olyan együttesek is turnékra indulnak, akik már régen szögre akasztották a gitárt.” - Mészáros Zoltán, a Snétberger Központ ügyvezetője, a VeszprémFest főszervezője.

G.P.: Még ha a lemezeladások már nem is biztosítják a megélhetést, nem csak az élő zenével lehet keresni. Ma sokkal több zenét használunk, mint valaha: rengeteg mozifilm, tévésorozat, reklám készül, ezekhez kellenek zenék, amiket ki kell találni, meg kell írni, el kell játszani.

Schöngrundtner Tamás
Csepely Máté

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.