Azt lehet látni, hogy több törvénymódosításon keresztül a kormány jelentősen megváltoztatta a szövetkezeti hitel és pénzintézetekre vonatkozó szabályozást, de azt meg tudná fogalmazni, hogy igazán mi ennek az egész változásnak a célja? Mit várhatnak a szövetkezetek, rajtuk keresztül fogja az állam például a földalapú támogatásokat folyósítani…?
A törekvéseink alapvetően azt célozzák, hogy egy versenyképes, ügyfélközpontú, univerzális pénzügyi szolgáltatói csoportot építsünk ebből az integrációból. Egy tőkeerős, stabil piaci hálózatot, amely korszerű és egységes banki szolgáltatásokat nyújt minden ügyfelének, az ország minden pontján. Egy olyan együttműködést, amellyel az ügyfelek, a magántulajdonban lévő hitelintézetek tulajdonosai és az ország gazdasága egyaránt jól jár. Jelenleg azon dolgozunk, hogy megteremtsük ennek a megújulásnak a feltételeit.
Ebben a szektorban megvannak azok a természetes, például földrajzi előnyök, amiket ki lehet és ki is kell aknázni, ahogy azt az e téren jobban működő nyugat európai országokban meg is teszik. Például Ausztriában a Raiffeisen kifejezetten élenjár abban, hogy egy szakmai tanácsadói szerepet is betöltsön az agrár- vagy más uniós támogatásoknak az ügyfeleiken keresztül történő becsatornázásával. Ők egy kiegészítő szolgáltatással is be tudnak kapcsolódni ebbe az értékteremtésbe az ügyfelek mellé.
Ennek a megújulásnak az egyik kulcskérdése, hogy például az EU-s támogatásokba vagy más rendszerekbe becsatlakozik-e a szövetkezeti hitelintézeti integráció, illetve hogy hogyan csatlakozik be. Úgy gondolom, ez sokkal lényegesebb, mint az, hogy a szektor mit várhat az államnak akár a szabályozói, akár a tulajdonosi szerepvállalásától.
Csak néhány integrált takarék készített arra vonatkozóan akciótervet a korábbi években, ami az egész hazai takarékszövetkezeti rendszer egyik nagy problémája, miszerint az átlag számlatulajdonosi életkor rendkívül magas. Az integráció kapcsán önöknek milyen megoldásaik vannak arra vonatkozóan, hogy a fiatalok számára vonzóvá tegyék a takarékokat?
A fiatalok számára mindenekelőtt a modern kor igényeinek megfelelő, a kereskedelmi bankokéval versenyképes, egységes szolgáltatásokkal lehet vonzóbbá tenni a szövetkezeti hitelintézeti hálózatot. Olyan szolgáltatásokkal, amelyek a korszerű informatikai és telekommunikációs eszközök segítségével még gyorsabbá, kényelmesebbé és biztonságosabbá teszik a pénzügyek intézését.
A korszerű szolgáltatások mellett ugyanakkor a tudásnak, az oktatásnak és a képzésnek is kiemelt szerepet kell játszania - akár a saját kollégáinkról, akár az ügyfeleinkről beszélünk. A pénzügyi ismeretek és a pénzügyi kultúra fejlesztése a fiatalok körében rendkívül fontos. Ezért is veszünk részt olyan programokban, mint a PénzSztár verseny, mert ezek kitűnő lehetőséget biztosítanak erre. Ezzel is segíthetünk abban, hogy ezek az emberek, a fiatalok a saját gazdasági környezetükben találják meg saját jövőjüket. Azt gondolom, hogy ez fontos nemzetgazdasági érték és küldetés is. Úgy a foglalkoztatás és a karrier szempontjából, mint bármilyen gazdasági tevékenység, akár vállalkozás szempontjából is.
Azt látva, hogy például a takarékok részt vesznek a 2,5 százalékos MNB-s hitelek kiközvetítésében, miközben az önköltségük ennél egy kicsit magasabb, célja-e az integráció vezetésének, hogy a hagyományos pénzügyi szolgáltatások mellett a helyi igényekre épülő egyéb szolgáltatói kultúrát alakítson ki a takarékszövetkezeti rendszerben?
Ez ma már több mint cél. Ma már elvárás, hogy szolgáltatóként, pénzügyi szolgáltatóként lépjünk fel mi is. A lakossági mellett a vállalati szegmensben, különösen a kvv-k körében is egyre több ügyféllel és partnerrel állunk kapcsolatban, és reményeink szerint ez a tendencia a jövőben is folytatódik. Természetesen megvannak azok a hagyományos ágazatok, ahol a beágyazódottságunk komoly lehetőséget biztosít számunkra, amit ki kell aknáznunk. Ezek közé tartozik például az agrárium, de egyéb ágazatok is.
A takarékszövetkezeti rendszer változásának az ellenzői egyszerűen „államosításról” beszélnek, de arról nem szól senki, hogy a központosítás mennyivel teheti olcsóbbá az egész rendszert?
Az integráció megújításának célja alapvetően a takarékszövetkezeti szektor korszerűsítése és újjászervezése. Ebből következően teljesen természetes az, hogy a Takarékbankot mint az integráció központi bankját képessé tegyük rá, hogy biztosítani tudja egy jól szervezett integráció működéséhez szükséges háttérszolgáltatásokat (marketing, közös informatika, központi beszerzések). A hazai takarékszövetkezeti rendszer ezzel máris versenyképesebb és olcsóbb lesz. Ehhez viszont elkerülhetetlen az erőteljesebb állami szerepvállalás, mivel az elmúlt évtizedekben bebizonyosodott: a szektor nem volt képes önmagától, önerőből megújulni.
A VOSZ részéről komoly kritikák érték az integrációs szervezetet, mit tud erre mondani?
Minden alapot nélkülöznek és egyben nagyon károsak Dávid Ferencnek a VOSZ főtitkárának a kijelentései. Ez a negatív kommunikáció komoly aggályokat szülhet mind a betétesek, mind pedig a részjegy-tulajdonosok körében, és ezzel komoly üzleti károkat okozhat a takarékszövetkezeteknek, miközben látszólag az ő érdekeik védelmében lép fel. Ráadásul olyan dolgokat kifogásol, amelyekben valójában semmi rendkívüli nincs: különleges esetekben, ha egy szövetkezeti hitelintézet rosszul működött, a Magyar Nemzeti Banknak eddig is lehetőségében állt, hogy a betétesek érdekében határozottan fellépjen. Ez eddig is így volt, és így is marad.
Nem kétséges, hogy a szövetkezeti hitelintézeteket érintő változások számos érdeket sértenek, de miután a takarékszövetkezeti rendszer az elmúlt tíz évben nem volt képes érdemi hatékonyságot felmutatni, pont a betétesek és a hazai kis és középvállalkozói szektor érdekében nem lehetett tovább halogatni azt a döntést, hogy egy versenyképesebb rendszerben működjön a hazai szövetkezeti hitelintézeti rendszer. Mert ezzel, mint korábban mondtam, mindenki jól jár: az ügyfél is, a magántulajdonban lévő hitelintézetek tulajdonosai is, és végső soron az ország gazdasága is.
