Az év utolsó blogját nem a mérkőzésekről írom, hanem azokról az emberekről, akik a csapattal vannak, de kevesebbet beszélünk róluk. Pedig nélkülük én sem tudnám kihozni a társaságból a maximumot.
Először segítőmről, Németh Gáborról (Gaba) írok. Amikor felkértek erre a munkára, tudtam, hogy ő lesz az egyik segítőm. Még nem találkoztunk, de ő már akkor rengeteg információt küldött nekem a játékosokról e-mail-en keresztül, hogy amikor elkezdődnek az edzések, képben legyek.
Gabának nagyon hálás vagyok, hiszen egy olyan embert ismerhettem meg személyében, aki az első pillanattól nagyon sokat segített a beilleszkedésembe, s teljesen kiegészít. Rengeteg olyan dolgot levesz a vállamról, amivel nekem nem kell foglalkoznom és mindig önzetlenül segít. Ami valljuk meg, a mai világban nem biztos, hogy mindenhol így működik. Edzőként is rengeteget tud segíteni a higgadtságával, mert én elég sokszor üvöltöttem a srácokkal az öltözőben és van olyan helyzet, amikor a higgadtság többet ér bizonyos játékosoknál. Na, akkor, amikor én befejeztem a beszédem az öltözőben, akkor jön ő és higgadtan kezdi motiválni a fiúkat.
De természetesen nem csak edzőként ilyen ő, hanem magánemberként is. Elképesztő mennyi kedvesség, segítőkészség jellemzi őt. Vele mindent meg tudok beszélni, mert mindenre nyitott. Lehet vele nevetni, komolyan beszélni és megvitatni dolgokat. Szóval minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami nagyobbá teszi őt. Nekem nem maradt itt más hátra, hogy megköszönjek neki mindent, mert nélküle én sem lehetnék sikeres ebben a szakmában. Köszi Gaba!
A következő ember a kapusedzőnk, Schmidmajer Árpi. Ő is elképesztő jó ember, ráadásul a 19 éves fia is velünk készül. Árpi is rengeteg segítséget nyújt, hiszen amikor én a mezőnyjátékosokkal foglalkozom, ő addig a kapusokat izzasztja. Pedig nincs könnyű dolga, mert öt kapusom van – ahogy a többiek szokták mondani, négy kapusom, meg az Áron :-) . Árpi is olyan láncszem a csapatnál, aki nélkül nem tartanánk ott, ahol tartunk. Szerencsés embernek érzem magam, mert nagyon rendes emberek mellett dolgozhatom. Árpi neked is köszönet mindenért.
Na és most jöjjön a gyúrónk, Görgics Kálmi, aki minden egyes jelenlétekor hozza magával a humort. Hát én még ilyen emberrel nem nagyon találkoztam. Gyakorlatilag gondolkodás nélkül mindenből viccet csinál. Szegény Tar Tomi szokott leginkább célkeresztben lenni, de azért a többiek is kapnak a poénból bőven. Kálmi mérkőzés előtt mindig oldja a feszültséget az öltözőben, mert soha nem akarja abbahagyni a poénkodást. Közben persze a kezei is járnak az izmokon (már akin van), ami nem minden esetben esik jól a játékosoknak, mert időnként fájdalmat is éreznek. Kálmi neked is köszi!
Most pedig a klubvezetésről is szeretnék egy picit írni. Nem igazán tudtam, hogy mit várhatok majd tőlük, mert nem ismertem őket, de természetesen ez fordítva is igaz. Mielőtt megegyeztünk, felvázoltak nekem egy jövőképet, amely nagyon szimpatikus volt számomra. Semmi olyat nem mondtak, amely megoldhatatlannak tűnt. Azt kérték, hogy tartsam bent a csapatot. Bár személy szerint ezt nem tartottam célnak, megértettem őket, mert átéltek bizonyos dolgokat az együttessel. Azt mondtam, oké ez legyen az ő céljuk, de mi, a csapattal majd megfogalmazunk egy másikat. Az nem más, mint az első hatba kerülés.
A vezetők emberileg és szakmailag (szakmaiság alatt a klubvezetését értem) olyan dolgokat mutattak nekem, amely minden edző álma. Bármiféle kérésem volt feléjük, ők egyből rendelkezésemre álltak. Soha nem éreztem azt, hogy főnök-beosztott viszony lenne közöttünk. Egész egyszerűen csinálták a dolgukat, s hagyták, hogy én is csináljam az enyémet. Egyetlen egyszer sem éreztem azt, hogy a hatalmukat fitogtatják, hanem emberek tudtak maradni. Elég sok csapatban megfordultam már, s nagyon kevés helyen vannak megfelelő vezetők. Voltak olyanok, akik folyamatosan visszaéltek a hatalmukkal. Na, a mi vezetőinktől ez olyan messze áll, mint tőlem a síugrás. Remélem, sokáig dolgozhatok velük együtt. Nekik is mindent köszönök, mert van mit!
Végül pedig engedjétek meg, hogy mindenkinek kellemes ünnepeket és sikerekben gazdag boldog új évet kívánjak! Hajrá Veszprém, hajrá magyar futsal!
Madarász János „Madi”
