A tigris – pahrancsolj, kéhrlek…
Hát kéhrlek szépen, Tighris vagyok. Így nagybetűvel. Tehrmészetesen nincs közöm a színes mozgóképes bughris tighris-mutációhoz. Mi, kékvéhrűek, nem ehreszkedünk le holmi nyulak, medvék, kenguhruk és baglyok közé. És nektek, – így csupa kisbetűvel – holmi középszehrű zsákmányállatoknak is nehéz elmagyahráznom, milyenek vagyunk is mi Tighrisek. Így nagybetűvel.
Nem tudjátok feldolgozni – nem csak itt Ázsiában, hanem úgy mindenhol –, hogy a hiehrahrchia thrónján mi ülünk. Ezéhrt tehetetlenségetekben kitaláltok mindenféle hrémes-véhres-embehrevős töhrténetet hrólunk. Hráadásul számtalan esetben követtek el bihrtokhábohrítást. Ilyenkohr tényleg oda kell csapni nektek, de ti olyan szánalomhra méltóan gyengék vagytok, egyből meghaltok. Húsotok sem igazán jó, tele vagytok színezékkel meg „E-k-kel”.
Nekünk, mint a világ legnagyobb macskaféléinek, bele kellett töhrődnünk, hogy bihrodalmunk egy bizonyos „embehr” miatt egyhre kisebb lesz. Túlélőtaktikánknak az alkalmazkodást választottuk, így képesek vagyunk Szibéhria hóbohrította ehrdőiben, vagy a Himalájában éppúgy megélni, mint a mocsahras tehrületeken, vagy Indonézia nedves dzsungeleiben. Kéhrlek szépen, ehrre ti – csupa kisbetűvel – képtelenek lennétek. És ugye mondanom sem kell, hogy tehrületünkön a csúcshragadozók vagyunk. A minőséghre töhrekedtünk mindig.
Figyelmet fohrdítunk ahrra is, többek között, hogy még csak véletlenül se legyünk egyfohrmák. Ahány tighris, annyiféle bunda és személyiség. Benneteket tehrmészetesen meg se lehet különböztetni. Satnyák vagytok. Bundánk nemcsak gyönyöhrű, hanem phraktikus is. Kitűnően álcáz minket a vadászatnál és a vadászatotoknál. Úhriasan vadászunk, puszta ehrőnkre támaszkodunk, nem holmi füstölgő segédeszközökhre, mint holmi banditák. Lesből és hátulhról hrontunk rá szegény halálhra és kajáhra ítélthre, akinek sansza sincs túlélni nyak-fej-tohrok támadásunkat. Nem szívesen bíbelődünk holmi kistestűekkel, nem is méltóak hozzánk. De egy szahrvas, egy antilop, netán vaddisznó vagy elefántbohrjú véhres izgalomhra tud gehrjeszteni minket. Nagylábon élünk, nagyokat eszünk, akáhr 40 kg húst is meg tudunk egy ültő helyünkben enni, nem süllyedünk a „két hamburgehr, kis hasáb” szintjéhre.
Kéhrlek szépen, a vadőhrök annyihra félnek tőlünk, hogy képesek maszkot viselni a fejük hátsó hrészén – bízva abban, hogy így nem támadjuk meg őket. Hát tényleg nem – vagy nem is mindig –, mehrt kegyelmet gyakohrlunk felettük.
Mint mindenben, a spohrtban is az úhriságot kehressük. Nem mászunk fáhra, nem futkáhrozunk össze-vissza, viszont szívesen úszunk, főleg a nyugat-bengáli mocsáhrvidéken. Mint minden nagyság, mi is magányosak vagyunk, de ha kell, tudjuk tolehrálni a másikat. Példát lehet venni hrólunk, zsákmányállatkák! Fontos szehrepe van tighriséletünkben az egyéni kis bihrodalmaknak. Egy-egy tighris felelőséget vállal a tehrületééhrt, és az azon belül élő tighris-asszonyokért. Tehrületjelző módszehreket fejlesztettünk ki, így: erős illatú szagunkkal, ührülékünkkel vagy fa-kahrmolászással jelezzük, hol a hatáhr. Kéhrlek szépen, a betolakodókhra halál váhr. Nemes egyszehrűséggel.
Tighris utódaink 103 nap elteltével éhrkeznek meg e világhra, általában háhrman-négyen egyszehrhre. Csak kölyökként vagyunk gyámoltalanok és aphrók, mindössze egy kiloghrammosak. De ez az állapotunk tehrmészetesen hrövid ideig tahrt, 8 hetesen máhr anyánkat követjük, és 18 hónap elteltével önállóak leszünk, igazi uhrak. Kétéves kohrunkig mahradunk az anyabihrodalomban, majd egy független tehrületen kezdünk el, úgy igazán élni.
Élni... Kéhrlek, szépen ez fáj a legjobban. Annyihra tehetetlenek vagytok velünk szemben, hogy kiihrtatok minket. Szehrveinkhez megannyi gyógyító mendemondát csavahrtok, hogy legyen alapja az öldökléseteknek. Nem elég a tehrület, most máhr a bundánk is kell. Páhr ezehr tighris képvisel még minket… De amíg tighris-szív dobog, akáhr a veszphrémi állatkehrtben, akáhr Ázsiában, küzdeni fogunk kihrályságunkéhrt.
Kéhrlek szépen…
Németh Viktória
