A megemlékezésen dr. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes mondott ünnepi beszédet. Az emberi élet teljesítményét számtalan módon lehet mérni és az utókorra hagyni - fogalmazott. A legmaradandóbb az, ha nem csak épületek és szobrok őrzik ezeket az emlékeket, hanem az emberek maguk is. Fontos, hogy megőrizzük a nevet, a teljesítményt, a dicső tetteket, az arcvonásokat és utódainknak adjuk tovább azt a szellemi útravalót, amit elődeink hagytak ránk. Így vagyunk Brusznyai Árpáddal is, akire Veszprémben nem csak ilyenkor, január elején, meggyilkolásának napján, hanem október 23-án és november 4-én is emlékezünk.
Brusznyai Árpád életútját egyfolytában kényszerek határoztak meg. Kivételes tehetsége és ígéretes pályafutása ellenére távol a családjától Veszprémbe száműzték. Emberi nagyságát az mutatja igazán meg, hogy ezt nem száműzetésként fogta fel, hanem otthont teremtett magának és otthonosan kezdte érezni magát a városban, ami már akkor is minden jó szándékú embert a közösségébe fogadott. Brusznyai Árpádot nem csak befogadta, hanem a társadalom egyik legközkedveltebb tagjává emelte.
A már fiatal korában megcsillanó kivételes szellemi képessége saját szabadságával társulva lehetővé tette volna, hogy ne egy veszprémi középiskolai tanáraként kelljen dolgoznia. Dr. Navracsics Tibor szerint példamutató az a helytállás, amit Brusznyai a legválságosabb időkben tanúsított. A forradalom élére állva gátat vetett az elszabaduló indulatoknak és olyan embereket mentett meg, akikről tudta, hogy az élet egyetlen kérdésében sem értenek egyet. Brusznyai remélte, hogy az élet legfontosabb kérdésben, az emberi élet szentségében mégis hasonlóképpen gondolkoznak az emberek. Később bebizonyosodott, hogy ebben csalatkoznia kellett, hiszen Papp János, akit megmentett, úgy gondolta, hogy az emberi élet osztályérdek, osztályharc, kicsinyes hatalmi önzés és emberi gőg áldozata is lehet.
Brusznyai Árpád életének titka azonban nem elsősorban ezekből a mozzanatokból áll. Az ő titka az, hogy a leginkább megközelítette azt az eszményi életet, amelyről mindannyian úgy gondoljuk, hogy kimagaslóvá teszi a közösség tagjai közül. Erkölcsi tisztaságával, tisztán látásával, egyenes tartásával és világos nézeteivel és erkölcsével mindenkinek utat mutatott. Talán ez a legnagyobb öröksége, amit közel 30 éven keresztül próbáltak kitörölni Veszprém és a nemzet emlékezetéből. Félelmük nem volt indokolatlan, hiszen itt Veszprémben a demokratikus átmenet éppen azzal kezdődött, hogy a város elkezdte ismét felfedezni Brusznyai Árpádot.
Brusznyai öröksége mindenki számára nehéz, hiszen az az erkölcsi tisztaság, az az egyenes út, az a mértéktartás és önfegyelem, ami 1956-ban lehetővé tette, hogy Veszprémben békésen sodródjanak a forradalom napjai, ma is nehéz örökség, ami arra tanít minket, hogy meg kell hallgatni a másikat, higgadtan vitatkozni vele, de soha el nem feledni, hogy Magyarországnak csak egy jövője lehet, a polgári jövő.
Balogh Elemér író, Brusznyai Árpád egykori tanítványa tiszta, higgadt, bölcs és józan emberként emlékszik egykori tanárára, akinek emléke mára számos könyvben fellelhető. Ezekben a művekben, azonban nem esik szó Brusznyai egyik legjellegzetesebb vonásáról, a vidámságról. Balogh Elemér emlékeiben tisztán él egykori tanára jókedve és nevetése, ami könnyen magával rántotta a körülötte lévő emberek hangulatát. Balogh Elemér szerint fontos, hogy mindenkinek keményen és következetesen részt kell venni egy olyan Magyarország felépítésében, ahol az emberek szívét a vidámság és a bizalom tölti meg.
Az ünnepség végén, dr. Navracsics Tibor és Porga Gyula polgármester közösen helyezte az emlékezés virágait a Megyeház téren található emlékmű lábánál.