Amikor először meghallottam a műsorajánlóban, hogy olyan sűrű és színvonalas mezőny gyűlt idén össze, hogy már legendát is lehet választani, nagyon elgondolkodtam. Az én értelmezésemben a legenda egy olyan személy, aki olyan cselekedetek sorát hajtja végre, amiket mások nem, különleges képességei és tulajdonságai miatt különbözik másoktól, és emiatt felnézhetünk rá. Egy legenda hosszú évek, évtizedek alatt válik azzá, ami, és sokszor csak halála után becsüljük igazán.
Nem vonom kétségbe a két döntős énektudását, a tehetséges musical énekes, Fekete Dávid és a Himnuszt majdnem tökéletesen éneklő nővére árnyékában versenyző Király Viktor is bizonyára sokat küzdött azért, hogy elérje célját, de szombaton egyikőjük sem válik legendává, az biztos.
Számomra 2008 legendája a tragikus hirtelenséggel elhunyt kétszeres olimpiai bajnok, Kolonics György és/vagy az ő halála miatt frissen összeállt, együtt először versenyző és így bronzérmet szerző Kozmann György – Kiss Tamás kenupáros. Ez a szívbemarkoló bronzérem minden sportszerető magyar ember szemébe könnyet csalt, úgy éreztük, mintha maga „Koló” is ott térdelt volna a hajóban.
A média felelőssége is, hogy kit állít példaképként a magyar társadalom számára, és talán a döntő nyertese sem fogja elvárni, hogy Király „Legenda” Viktornak vagy Fekete „Legenda” Dávidnak szólítsák.
Legyen így, vagy úgy, a döntőre vára már tudom, kinek szurkolok, de 2008 legendája számomra „Koló” marad!