A Füred elleni bajnokitól függetlenül pontosan úgy zajlott a múlt hetünk, ahogy minden BL-találkozó előtt szokott. Az edzések mellett frissítést is végeztünk, így remek fizikai és lelki állapotban utazhattunk el Németországba. Nagyon vártuk a meccset, hiszen tudtuk, hogy végleg eldönthetjük a csoportelsőség kérdését.
Kiválóan felkészültünk a Löwenből
A találkozón egészen más játékot mutattunk, mint a korábbi edzőmérkőzéseken. De ezt vártuk, hiszen, mint legutóbb is írtam, a felkészülési meccseken nagy fizikai terhelés alatt játszunk, amikor nem az eredményességen van a hangsúly. Támadásban és védekezésben is kiválóan koncentráltunk Németországban, s végig magabiztosan vezettünk. A hajrát picit elrontottunk, így egy ponttal kellett beérnünk. De úgy gondolom, hogy nem szabad telhetetlennek lenünk, hiszen egy Bundesliga élcsapat otthonában egyáltalán nem könnyű pontot szerezni.
Igaz, egy pici szerencsénk is volt, hiszen az „oroszlánok” hét közben nagyon kemény meccset vívtak a Flensburg otthonában. Ráadásul nyerni is tudtak, így ellenünk fáradtan és a kelleténél talán nagyobb önbizalommal álltak ki. De ez semmit sem von le az érdemeinkből, hiszen kiválóan felkészültünk belőlük. Meg tudtuk akadályozni a gyors indításaikat, a rendezett falunk ellen pedig már nem tudtak igazán hatékonyan játszani. A második félidő elején egy kisebb hullámvölgybe kerültünk. Gorbok bejött és megszórt minket, de öt-tíz perc után már őt is tudtuk kontrollálni.
Ami fájó, hogy több társam is megsérült a találkozón. Élőben – s ahogy értesültem, képernyőn keresztül is – nagyon csúnya volt Cristian esése. Úgy ért talajt, hogy a nyakától egészen a fenekéig beütötte a gerincét. Igaz, hogy még ma is fájlalta, de már edzett velünk. Ahogy hallottam, a szintén megsérülő Ruesgára valamivel hosszabb, Nagy Lacira pedig rövidebb kihagyás vár.
Nem szeretnénk úgy járni, mint a Celje ellen
Három egység az előnyünk a Löwen előtt a csoportban, s két meccs van hátra. Könnyű kiszámolni, hogy egyetlen pontra van szükségünk a csoportgyőzelemhez. De mi nem egyre, hanem négyre hajtunk. Mindenképpen szeretnénk itthon is két vállra fektetni a Zágrábot, hogy nyugodtan utazhassunk Ukrajnába. Igaz, hogy itthon könnyedén vertük a Zaporizzsja együttesét, de legutóbb a horvát fővárosban is megmutatták, hogy veszélyesek.
Visszatérve a szombati találkozóra: a Zagreb nagyon fiatal együttes, egy-két rutinos kézilabdázóval kiegészülve, akik nagyon rohannak. Hiába állnak öt-hatgólos vesztésre, akkor is nagyon gyorsan játszanak, s akkor sem adják fel egy pillanatra sem. Ezt a fajta stílust a Celje ellen is megtapasztaltuk, amikor egyetlen góllal, tudtunk nyerni. Nos, nem szeretnénk még egyszer így járni. Ennek szellemében készülünk, tudjuk, hogy nagyon nehéz csata vár ránk, de itthon nem veszíthetünk pontot. Továbbá egyik riválisunknak sem szeretnék segíteni a továbbjutásért folytatott harcukban, hiszen a harmadiktól az ötödik helyig nagyon szoros a küzdelem a hatosunkban.
Csapatépítés szurkálódásokkal
A szerdai edzés után a teljes csapat elment egy étterembe, ahol bowlingoztunk, biliárdoztunk, dartsoztunk és csocsóztunk. Mindenki játszott mindenkivel. Csupa olyan játékos alkotja a keretünket, aki mindig, mindenhol nyerni akar, így a kikapcsolódás mellett azért ezeket a játékokat sem vettük félvállról. Például darts közben, ha valaki egy centivel is rálépett a vonalra, azonnal szóvá tettük. Mentek a szurkálódások rendesen. :-) Végül pedig egy jót vacsoráztunk. Jó volt a megszokott közegből kiszakadva közösen kikapcsolódni.
Fazekas Nándor
